Ménfőcsanak címere.

Ménfőcsanak  

Az 1848-49-es szabadságharc csanakhegyi és ménfői hősei

 

A magyar „Marseille”mellett

1848-49-es forradalom és  szabadságharc győr-ménfőcsanaki eseményei

Címer

Készítette:   Nagy Zoltán

történelem szakos egyetemi hallgató

Tartalomjegyzék

Bevezetés. PAGEREF _Toc194820398 \h - 3 -
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról: PAGEREF _Toc194820399 \h - 5 -
1848-49-es magyarországi  fontosabb események. PAGEREF _Toc194820400 \h - 7 -
1848. PAGEREF _Toc194820401 \h - 7 -
1849. PAGEREF _Toc194820402 \h - 8 -
Győr-Ménfőcsanak helyzete,-katona- földrajza általánosságban. PAGEREF _Toc194820403 \h - 9 -
Győr földrajzi helyzete. PAGEREF _Toc194820404 \h - 9 -
Győr-Ménfőcsanaki kép és határ : PAGEREF _Toc194820405 \h - 10 -
Győr-Ménfőcsanak rövid történeti áttekintése-eddigi jelentősebb eseményei, emlékhelyek. PAGEREF _Toc194820406 \h - 13 -
Ménfőcsanak történetének rövid kronologiája : PAGEREF _Toc194820407 \h - 14 -
Emlékezetesebb események : PAGEREF _Toc194820408 \h - 15 -
Magyarok megtelepedése a vidéken : PAGEREF _Toc194820409 \h - 15 -
A ménfői csata eseménye, helyszíne : PAGEREF _Toc194820410 \h - 16 -
A bencés rend és csanak kapcsolata. PAGEREF _Toc194820411 \h - 18 -
Források íróiról: PAGEREF _Toc194820412 \h - 21 -
Csontos Venánt Mihály OSB: PAGEREF _Toc194820413 \h - 21 -
Dr. Vönöczki Gyula Fábián OSB.. PAGEREF _Toc194820414 \h - 22 -
Ecker János. PAGEREF _Toc194820415 \h - 23 -
1848 A polgári forradalom győzelmétől a szeptemberi fordulatig.
Parasztkérdés -Parasztmozgalmak. PAGEREF _Toc194820417 \h - 28 -
Társadalmi és politikai ellentétek: PAGEREF _Toc194820418 \h - 32 -
Zsidóellenes megmozdulások. PAGEREF _Toc194820419 \h - 34 -
Országgyűlési követválasztások: PAGEREF _Toc194820420 \h - 35 -
A főapáti ülés utasításai PAGEREF _Toc194820421 \h - 36 -
A szabadságharc kezdete. PAGEREF _Toc194820422 \h - 38 -
A reakció fegyveres támadása. Jellačić seregeivel átvonul Győrön. PAGEREF _Toc194820423 \h - 43 -
Kossuth Lajos Győrben. PAGEREF _Toc194820424 \h - 48 -
A schwehati csata és előzményei: PAGEREF _Toc194820425 \h - 49 -
Az ellenforradalom támadása a császári hadsereg második háborúja. PAGEREF _Toc194820426 \h - 51 -
Győr védelme 1848 decemberében: PAGEREF _Toc194820427 \h - 53 -
Az osztrákok elfoglalják Győrt: PAGEREF _Toc194820428 \h - 56 -
1849 tél és tavasz. PAGEREF _Toc194820429 \h - 59 -
Mellékhadszínterek eseményei 1849. április-májusában. PAGEREF _Toc194820430 \h - 62 -
A császári és királyi fősereg támadása. PAGEREF _Toc194820431 \h - 65 -
A győri ütközet, 1849.június 28-án. PAGEREF _Toc194820432 \h - 65 -
A ménfői ütközet PAGEREF _Toc194820433 \h - 67 -
Előzmények. PAGEREF _Toc194820434 \h - 67 -
A Ménfő-Csanaki csata: PAGEREF _Toc194820435 \h - 68 -
Milyen jelentős ellenállást fejtettek  ki a magyarok: PAGEREF _Toc194820436 \h - 71 -
Mit mondanak az általunk vizsgált források ezekről a napokról: PAGEREF _Toc194820437 \h - 71 -
Mondák Győr-Ménfőcsanakon Szabó Jánosról PAGEREF _Toc194820438 \h - 75 -
A szabadság küzdelem utólsó szakasza. PAGEREF _Toc194820439 \h - 77 -
Győr ismét felszabadul: PAGEREF _Toc194820440 \h - 77 -
Vereség és megtorlás: PAGEREF _Toc194820441 \h - 79 -
Győr-Ménfőcsanak 1848-49-es szabadságharcban elesett hősi halottai: PAGEREF _Toc194820442 \h - 79 -
A  helyi megtorlás : PAGEREF _Toc194820443 \h - 79 -
Befejezés. PAGEREF _Toc194820444 \h - 81 -
Összegzés: PAGEREF _Toc194820445 \h - 83 -
Melléklet PAGEREF _Toc194820453 \h - 102 -
Csontos Venánt Mihály OSB életrajza. PAGEREF _Toc194820454 \h - 105 -
Dr. Vönöczki Gyula Fábián OSB életrajza. PAGEREF _Toc194820455 \h - 106 -
Ecker János életrajza. PAGEREF _Toc194820456 \h - 108 -
   

A múlt a jövendő tükre.

Kossuth Lajos

(Kossuth Lajos)

 

              Bevezetés

1848-49 kutatója úgy tűnhet, könnyű helyzetben van  más korszakok kutatóihoz képest.

Ez az időszak a magyar történelem leginkább ismert és dicsőséges  eseménysorozatai közé tartozik. Fölösleges is kutatni, mondhatnánk, hisz már mindent tudunk és csak mások megállapítását ismételgethetjük, legfeljebb nem ugyanúgy  fogalmazzuk meg mondandónkat.

Nagy mennyiségű iratot őriznek ezekről az eseményekről az  országos, megyei és városi közgyűjtemények és levéltárak; a korszak jelentős és jelentéktelen szereplői közül több százan írták meg emlékirataikat, s ezek tekintélyes része meg is jelent.

De azt a legkevésbé sem tudjuk, hogy mit éreztek az akkori emberek az eseményekkel egy időben. Erre ritkán találunk választ.  A múltat felidéző emlékezések vagy a kozmetikázó hivatalos jelentések ezt az elemet,  a személyességet nélkülözik. Ennek érzékeltetésére elsősorban két forrástípus, a magánlevél és a napló alkalmas. Ezekből viszont jóval kevesebb maradt fenn  mint az előző kettőből.

A dolgozat fő célja: rekonstruálni a győr-ménfőcsanaki 1848-49-es eseményeket.

Dolgozatom címének  kiválasztását az indokolta, hogy a kortársak 1848 tavaszán a polgári átalakulás és nemzeti függetlenség melletti bátor kiállásáért és a pozsonyi felvonulásáért (április 11) Győr városát „magyar Marseille”-nek nevezték el. Ez úgy érzem elég figyelemfelkeltő és méltán büszke is lehet rá minden győri lokálpatrióta. Nem is értem miért nincs beültetve a köztudatba.  A „mellett” jelző Ménfőcsanaknak  nemcsak a jelenlegi, hanem az akkori Győrhöz tartozását is szeretné szimbolizálni.

Eddigi szakirodalom: a dolgozat témájának konkrét szakirodalma  nincs . Szakirodalmi szinten ezzel senki sem foglalkozott még. Foszlányokat és morzsákat lehet összeszedni a korszakról és a településről írt  művekből hangyaszorgalommal.

Talán ezért sem született róla részletes feldolgozás az elmúlt évtizedekben. A sok kicsi viszont sokra mehet.

A dolgozat megírásának tehát az  az  oka, hogy a rendelkezésre álló forrásokat feldolgozva választ adjak a kérdésre: mi is történt itt 1848-49-ben.

A csanaki plébánián ráakadtam egy még feldolgozatlan elsődleges forrásra. Ez a Protocollum domesticum de eventibus notatu dignis at anno 1847O   Latinból magyarra fordítva: „Plébániai feljegyzések említésre méltó eseményekről 1847.-évtől”.

A másik forrás Ecker János Naplója, amelyet gót betűvel, német nyelven írt a szerző, eredetije és a fordítása is megtalálható a Győr-Moson-Sopron Megyei Kisfaludy Könyvtárban.

Elsődleges forrásokként  támaszkodhattam a plébánián fellelt  anyakönyvekre, Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár anyagaira és Győr Városi Levéltár anyagaira .

Egy még ki sem adott mű- a szerző időközbeni elhalálozása miatt: †Solymos Szilveszter OSB: A győr-ménfőcsanaki Szent Kereszt templom és egyházközség története. 

Ezen kívül felhasználtam a korszakról és a helységről írt más  műveket is, mint például Balázs Péter Győr helytörténeti munkáit, Hermann Róbert  magyarországi , győri és győrmegyei hadtörténeti műveit,  Lám Frigyes Ecker Jánosról írt önéletrajzát,

Lugosy Istvánnak  Győr és vidéke 48-49-ben című művét, Szávay Gyula Győrről írt monográfiáját, Szabady János szerkesztésében kiadott ménfőcsanaki helytörténeti munkákat.

Feldolgozási módszerként a források  és a felhasznált irodalom összevetését , az ezek alapján kimutatható események rekonstrukcióját céloztam meg. Jobban belemerültem a győri csata ménfőcsanaki eseményeibe.


Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról:

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc története egyike a magyar történelem legfontosabb eseménysorainak. Az ország ebben a másfél évben tette meg a legfontosabb lépéseket a feudális rendszerből a polgári társadalom felé.

A korszak egyik legliberálisabb jobbágy felszabadító törvénye Magyarországon született, az ország rövid időn belül európai színvonalú hadsereget teremtett, s a legtöbb európai országot megelőzve  a magyar parlament törvényjellegű határozatokat alkotott a nemzetiségek és a zsidó lakosság részleges emancipációjáról.

 A forradalom és szabadságharc a társadalom egészének élménye volt. Több százezren teljesítettek nemzetőri vagy katonai szolgálatot, vettek részt népgyűléseken és választásokon, viselték el az átvonuló hadseregek okozta kellemetlenséget, szenvedtek a polgárháború borzalmaitól. A szereplők egy része - tábornokok és közkatonák, miniszterek és képviselők, papok és polgárok - élményeiket az utókor számára is megőrzésre méltónak gondolták. A huszadik századi nagy sorsfordulókig a magyar történelem egyetlen korszakáról sem született ennyi visszaemlékezés, napló, jellemrajz, politikai vitairat, mint e másfél évről.

Az ország független, felelős kormányhoz jutott, s ezzel 1526, a mohácsi vereség óta először az ország sorsára vonatkozó legfontosabb döntések nem az ország határain kívül születhettek. Az ország ekkor lépett át a feudális társadalmi rendből a polgári társadalomba. Az addig jogfosztott jobbágyság többsége az általa művelt föld szabad paraszti birtokosává vált. A forradalom ugyan nem juttatott mindenkit tulajdonhoz, de a törvény előtti egyenlőség elvének kimondása a polgári szabadságjogok egyik legfontosabbikát jelentette.

A közteherviselés, a cenzusos, a vagyoni helyzeten és nem a társadalmi pozíción alapuló választójog, a népképviselet bevezetése mind azt jelezte, hogy Magyarország némi késéssel ugyan, de a Nyugat-Európában már ismert társadalmi fejlődési modellt fogja követni.

Az ország nem tudta békés körülmények között végrehajtani ezt az átalakulást, illetve hogy egyes vívmányainak védelmében végül fegyverhez volt kénytelen nyúlni. Bécsben ugyanis nem nyugodtak bele abba, hogy Magyarország, a Habsburg Birodalom területét tekintve legnagyobb alkotóeleme, önálló politikai tényezővé vált.

Előbb az országban élő nemzetiségek mozgalmait felhasználva igyekeztek rábírni a magyar politikusokat a közjogi önállóság jelentős részének feladására.  

1848. szeptember 11-én Josip Jellačić horvát bán, császári-királyi altábornagy indított nyílt - Bécsből titokban támogatott - fegyveres intervenciót Magyarország ellen, s amikor 1848 őszén az önállóság ügye veszélybe került, a nemzet szinte egy emberként mozdult meg ennek védelmében. 1848. október közepétől az országban állomásozó császári és királyi katonaság nagy része fordult szembe a magyar kormányzattal.

 A harc 1849. április közepéig önvédelmi harc volt, ekkor azonban a magyar parlament - válaszul az olmützi alkotmányra - kimondta az ország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását.

Ezzel az önvédelmi háború függetlenségi háborúvá vált, amelyet Ausztria csak az orosz cár fegyveres segítségének igénybevételével tudott leverni.

„A korabeli európai történelemben példa nélkül álló módon két nagyhatalom egyesült fegyveres erejére volt szükség ehhez. A schleswig-holsteini háborút nem számítva ez volt az 1848 - 49-es korszak leghosszabb ideig tartó fegyveres konfliktusa: a komáromi magyar erőd csak 1849. október elején kapitulált. „


             A folyamatnak, győr-ménfőcsanaki eseményeiről és  összetevőiről közvetít ez a munka . És a győri ,csanakhegyi , csanakfalusi és ménfői neves és névtelen szereplőiről és  hősiről is.
 

1848-49-es magyarországi  fontosabb események

 

IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS :

1848.
Ø  március 15.- Győzött a pesti forradalom, majd az elkövetkező napokban megkezdődött a „nemzeti őrsereg” — a nemzetőrség — megszervezése.
Ø  április 11. - Az uralkodó szentesítette a pozsonyi országgyűlésen elfogadott törvényeket.
Ø  április 20.- Batthyány Lajos miniszterelnök elrendelte az Országos Nemzetőri Haditanács létrehozását.
Ø  május 7.- Uralkodói leirat az országban állomásozó császári és királyi csapatok számára, melyben a magyar kormány irányítása alá helyezte őket.
Ø  május 15.- A kormány döntése a „rendes nemzetőri” sereg, azon belül tíz zászlóalj felállításáról, melyek a későbbi Honvédsereg első alakulatai voltak.
Ø  július 5.-Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása Pesten.
Ø  július 11. - Kossuth Lajos beszéde az országgyűlésben, amelynek hatására a képviselők megszavazták a honvédelemre kért 200 ezer katonát és a szükséges 42 millió forintot. 
Ø  augusztus 13.- Batthyány Lajos elrendelte az önkéntes, „mozgó” nemzetőr csapatok toborzását, mely újabb lépés volt az önálló magyar haderő megteremtése felé.
Ø  szeptember 2.- A perlaszi szerb tábor elfoglalása.
Ø  szeptember 11.- Jellačić tábornok csapatai átkeltek a Dráván, megindultak a magyar függetlenség felszámolására.
Ø  szeptember 28. - Lamberg grófot, az uralkodó által Pestre küldött haderő-főparancsnokot a hajó- hídon meggyilkolták.
Ø  szeptember 29. - Jellačić erőivel szemben lezajlott a pákozdi csata, mely a még formálódó új haderő első győzelme volt.
Ø  október 3. - Uralkodói manifesztum a magyar országgyűlés feloszlatásáról.
Ø  október 6.- Kitört a bécsi forradalom.
Ø  október 30. - A magyar haderő veresége Schwechatnál.
Ø  december 2. - V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király lemondatása, a fiatal I. Ferenc József trónra lépése.
Ø  december 6.- Schlik tábornok támadása Galícia felől.
Ø  december 14-16.- Az osztrák fősereg támadása Windisch-Grätz táborszernagy irányításával. 
Ø  december 25.- A Bem tábornok irányítása alatt küzdő erők sikeres harcai Erdélyben.
Ø  december 30.- Perczel Mór tábornok veresége Mórnál.
 
1849.
Ø  január 2.- Haditanács Pesten a főváros kiürítéséről, a Honvédsereg további alkalmazásáról.
Ø  február 5.- Görgei tábornok fel-dunai seregének győzelme Branyiszkónál
Ø  február 9. - Bem tábornok győzelme Piskinél.
Ø  február 26-27. - A Windisch-Grätz táborszernagy vezette osztrák haderő és a Dembinszky altábornagy irányította magyar főerők ütközete Kápolnánál.
Ø  Március 4. Olmützi oktrojált alkotmány.
Ø  március 5. - Damjanich tábornok győzelme Szolnoknál.
Ø  március 11. Bem tábornok elfoglalta Nagyszebent.
Ø  március 17-19.-Vetter altábornagy fővezér sikertelen ellentámadási kísérlete a Duna—Tisza közén.
Ø  április 2.- Győztes ütközet Hatvannál .
Ø  április 3. - Perczel Mór elfoglalta a szerbek által megszállt Szenttamást.
Ø  április 4.- Újabb győzelem Tápióbicskénél.
Ø  április 6. - A tavaszi hadjárat következő győztes állomása: Isaszeg.
Ø  április 10.- Győztes ütközet Vácnál.
Ø  április 14.- A Függetlenségi Nyilatkozat deklarálása, a Habsburg-ház trónfosztása, Kossuth Lajos kormányzóvá választása.
Ø  április 19.- A nagysallói ütközet.
Ø  április 26.- Az első komáromi csata.
Ø  május 21.- Budavár visszafoglalása, az ország döntő részének felszabadítása.
Ø  június 13.- A csornai győztes ütközet.
Ø  június 16.,19-20. A Vág menti sikertelen csaták.
Ø  június 28.- A győri ütközet.
Ø  július 2.- A második komáromi csata.
Ø  július 11- A harmadik komáromi csata.
Ø  Julius 17.- A Váci ütközet
Ø  augusztus 9.- A temesvári végzetes csatavesztés.
Ø  augusztus 11.- Kossuth Lajos kormányzó lemondott, mellyel egyidejűleg minden hatalmat Görgei Artúr tábornokra ruházott.
Ø  augusztus 13.- Görgei tábornok — az Arad várában megtartott haditanács döntését elfogadva három hadtesttel letette a fegyvert Világosnál, Rüdiger orosz tábornok csapatai előtt.
Ø  október 3.- Komárom kapitulált. Klapka György tábornok vezetésével a vár védői szabadon elvonulhattak.
Ø  október 6.- Haynau osztrák táborszernagy Pesten kivégeztette gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon a Honvédsereg tizenhárom kiemelkedő vezetőjét. Megkezdődött a megtorlás.
 

Győr-Ménfőcsanak helyzete,- katona- földrajza általánosságban

„Győr: A helyet földrajzi fekvése tette fontossá; a Rábca , a Rába, a Mosoni –Duna találkozásánál  szárazföldi és vízi utak csomópontjában feküdt.”

 

Győr földrajzi helyzete

Győr két jellegzetes tájegység határán, a Kisalföld északi peremén, a Győri- medence központjában helyezkedik el. A legrégebbi településtől nyugatra egykor a Duna, Rába, Rábca folyók mocsaras vidéke, valamint a Hanság és Szigetköz lápos világa terült el. A folyók szabályozásával és a Hanság kiszárításával a mocsaras, vizes terület nagysága csökkent. A városba nyugatról országúton érkezőt azonban még ma is széles, náddal, vízi növényekkel benőtt „lapos” fogadja E vidéket keleti és déli irányban a Bakony hegyláncolata határolja. Távolabb, északnyugat, nyugat irányában a Kárpátok és az osztrák Alpok vonulatai húzódnak. A két hegyóriás utolsó nyúlványai, a Lajta-hegység és a Kis-Kárpátok egymás felé hajló ívei nem záródnak szorosan össze. A két hegyvonulat szűk átjárót fog közre: a szoros a Bécsi-medencét köti össze a Kisalfölddel.

 Ez Magyarország nyugati kapuja, a „Porta Hungarica”.

Porta Hungarica

A településről délre, a széles, termékeny síkságból hármas dombvonulat, a Szent Pál-hegy, tőle keletre Pannonhalma, nyugati irányban Felpéc magasodik.

Győr-Ménfőcsanaki kép és határ : 

Győr-Ménfőcsanak hazánk északnyugati részén, a Kisalföldnek a déli végződésénél fekszik. Győrtől délnyugatra, a Pápa felé vezető vasút és közút mellett található. Győr állomásait elhagyva előbb a felső megálló, majd a vasútállomás a rakodóval következik. Országúton csupán hét km a „község” központjától Győr belvárosa. Itt találkoznak a sokoróaljai vonulat középső - ravazd - csanaki -‚ leghosszabban előrenyúló dombjai a Kisalföld győri medencéjével.

A területe:  2498 kat. hold 230 n. öl . Határ hossza:   20,2  km .

Határos északkeletről Győr várossal, délről és keletről Kisbarát, délnyugatról Győrszemere, nyugatról Koroncó és északról Gyirmót községekkel.

Közigazgatási beosztása: Ménfőcsanak nagyközség  1934-ben Ménfő, Csanakfalu és Csanakhegy egyesüléséből létesült. Győr-Sopron megye győri (II.) járásához tartozott. Az V. István által adományozott kiváltságlevél a szabad királyi városi rang elérésének hétszázadik évfordulóján Ménfőcsanakot Győrhöz csatolják, Győr IX. kerületeként, Győr-Ménfőcsanak néven él tovább.

Területének felszíne: A helység lakott belterületének fele a hegyek oldalain, völgyeiben terül el. A győr-pápai országúttól északra és nyugatra elterülő valamint a csanakfalui rész a síkságra települt. A község mezőgazdasági területe főleg délnyugatra a síkságon van.

 Domborzati viszonyok: A sík rész is halmos. A szél fújta homokbuckák az Öreg- Rába és a Marcal vizéig elnyúlnak. A Koroncó felé vezető úton szemlélhető ez, ahol a nyílegyenes két km-es szakaszon hol felbukkan a jármű, hol eltűnik a dombon illetve a völgyben. A Csanakfalu keleti oldal már inkább síkság. A Pándzsa és a Kis-Pándzsa térszintegyengető hatása érvényesül itt. A Nagyrét és kornyéke szinte asztallapszerű síkság. A régi időktől lakott helyek főleg a hegyek közé ékelődnek. Míg a síkság 115m tengerszint feletti magasságtól 120 m-ig terjed, addig a hegyek 130—l84 m emelkednek. A hegyvonulat hulláma az Öreg-Rába előtti 117 m-es magasság gyirmóti kálvária mellett. .

A hegyeket a vasút és főleg az országút - Győr-pápai- észak felől megkerüli, kifli alakban meghajolva.

Kimagasló pont a 140 m-es Szamárdomb. Ennek folytatása a 155 m magas Reiter-domb melyre 2 kilátó is épült. A két hegy közé ékelődő horgos - helyi nevén „Horgas”- Ménfő- Csanakhegy és Csanakfalu közötti összekötő út. A Reiter-domb folytatásában található 235 m-es Franciakő (Kiáltó-hegy) már Kisbaráthegyhez tartozik. E két utóbbi hegy völgyében fut fel a Kossuth út, mely dél felől megkerüli nagy ívben a Reiter-dombot.

A Csanakhegy és Ménfő közé ékelődő Világosvár-hegy kissé hátrább terül el, mint a Reiter. Magasságban azonban előbbieket felülmúlva igen jó kilátás nyílik róla. Délkelettől délnyugatig minden irányában. A hegyek hosszanti völgyében terül el a Rákóczi út fölkapaszkodva 140 m magasságig. A Béke és Táncsics u. megkerülik a hegy lábát, míg a Világosvár u. 150 m-ig és a József A. u. is 150 m-ig emelkedik fel a hegy oldalán. Az Öreg utca a Világosvár-hegy délnyugati talpazatára 165 m magasra emelkedik. Az utca felső felében 200 m távolságon belül 20 m az emelkedés. A lejtés foka 0.

 Vízrajz:  Folyó: a község északi határát képezi az Öreg-Rába. A lakosság Marcalnak nevezi. 1910 előtti térképről szerzett adat, hogy a Rába csatornázása előtt itt folyt. Mostani ásott medre a község északi határától 300 m-re folyik.

Egy forrás is van a helység délnyugati oldalán. Víz- mennyisége nem sok, de állandóan csordogál. Ez a vízér az Öreg-Rábába folyik. A községi legelőn keresztül folyva a gyirmóti határ felől felvesz a Dózsa- telepről egy másik eret. A község déli részén, a Páskomon át folyó Sós-ér a kisbaráti hegyekből lefolyó vízgyűjtő árkok vizét is felveszi. A rét, ill. legelő csak aszályos nyarakon szárad ki. A község északkeleti határán a Kis-Pándzsa ér a Nagyréten folyik keresztül, amely Győr és Kisbarát határához tartozik. Hatalmas, kb. 20 hektár terjedelmű rétjét öntözi. Az alacsony térszint -115 m- miatt mintegy mocsárvilág volt egykor. Ma három fő levezető csatornája vizét a Kis-Pándzsa és a Pándzsa vezetik le. Vízmosás: a község valamennyi hegyi utcája. Igazi vízmosásos szakadékszerű a Kossuth u. Hegyaljai u. felőli része: a volt Rákóczi fához felvezető út. Az Ady u., hegyaljai u. felé: a Komlóvölgy

 
Győr-Ménfőcsanak rövid történeti áttekintése-eddigi jelentősebb eseményei, emlékhelyek
 

Ménfőcsanak történelmi emlékhelyekben gazdag városrész. A sokoróaljai hegyvonulat középső - ravaszdi- csanaki- előrenyúló dombjai és a Kisalföld győri medencéjének találkozása többször volt történelmi események színtere. Kevés település mondhatja el magáról , hogy a közép-európai civilizáció minden korszakának embere megtelepedett a területén. Honfoglaló őseink nyomai is fellelhetők, s a magyar történelem jelentős korszakainak egy-egy eseménye is kötődik Csanakhoz és Ménfőhöz.

 

A ménfői régi temető helyén kialakított kegyeleti parkban 1994 óta emlékkő áll három évszámmal, mely fontos helyi eseményekre utal

Ménfőcsanak emlékkő

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára című műve szerint :

A Ménfő helynév a magyar mén „csődör” és a fő- „fej” összetétele. Eredetileg egy dombtetőre vagy a ma „Csanak”-nak hívott dombsor kezdetére vonatkozhatott; a jelentése szerinti „Kanca-fő” egy hegy . A Csanak helynév személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév alapja a török eredetű „csanak” kehely, famerítő-edény, cserépedény szó. A Ménfő helységnév először 1172-ben „Mefu” alakban, a Csanak helységnév 1237—40 körül „Chonuch” alakban fordult elő.”

 
Ménfőcsanak történetének rövid kronológiája :
Ø  1044- Ménfői csata a III. Henrik német-római császár által támogatott Péter és Aba Sámuel magyar királyok közt
Ø  1244- IV. Béla király törvénynapot tartott a csanaki Királyszéknél.
Ø  1311- Ménfő falunak temploma van a Boldogságos Szűz tiszteletére.
Ø  1535- Csanakon 13 porta van.
Ø  1572- Csanak török fennhatóság alá tartozik.
Ø  1594- A törökök felégették Csanakot és Ménfőt és a Világosvár hegyen álló –varacsot-őrhelyet is.
Ø  1609- Csanak és Ménfő lakatlan.
Ø  1641- Csanak már újra lakott hely.
Ø  1678- A ménfői kápolna legrégebbi téglája ebből az évből  való.
Ø  1704.július 3.- A koroncói csata idején elpusztul a hozzá közel eső, sík területen épült Ménfő.
Ø  1713- Csanak - faluban tizenhárom jobbágy,Csanakhegyen kilenc jobbágy élt.
Ø  1773- A csanaki templom felszentelése.
Ø  1792-1802 között épült az Ecker - villa.
Ø  1802-Csanakon Római Katolikus Elemi Iskola létesül
Ø  1804-Gróf Eszterházy Pál Ménfőn kastélyt épít.
Ø  1809-Francia csapatok állomásoznak, fosztják ki a lakosságot és állítják fel hadseregüket a győri  csatához
Ø  1817-A ménfői kastély és birtok a Bezerédj család bejegyzett birtoka lett.
Ø  1847-Csanakon a plébánián Csontos Venánt Mihály bencés pap  elkezdi vezetni a „Protocollum Domesticum”ot.
Ø  1849-június 28.-A győri csata részeként ütközet Ménfőn és Csanakon. Bezerédj-kert alatt hal meg Szabó János honvédhuszár százados.
Ø  1870- Megépült a Pápa-Győr vasútvonal. Állomás csak Ménfőn volt.
Ø  1885- Meghalt Bády Izidor a „magyarosító” csanaki plébános.
Ø  1890- A ménfői kastély és birtok a Bezerédj család saját birtoka lett.
Ø  1905- A ménfői evangélikus gyülekezet új iskolát épít.
Ø  1919.október 24.- Szekeres Bónis csanaki plébános kezdeményezésére Népfőiskola indult Csanakon.
Ø  1934- A három település:Csanakfalu,Csanakhegy és Ménfő,Ménfőcsanak néven egyesül.
Ø  1971- Az V. István által adományozott kiváltságlevél a szabad királyi városi rang elérésének hétszázadik évfordulóján Ménfőcsanakot Győrhöz csatolják, Győr IX. kerületeként, Győr-Ménfőcsanak néven él tovább.
 

Emlékezetesebb események :

Magyarok megtelepedése a vidéken :

Anonymus csak a magyaroknak, a Győrt környező vidékének megszállásáról tudósít:

„…Árpád Vezér meg nemesei Szent Márton hegye –Pannonhalma- tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária  forrásából... Innen továbbvonulva a Rábáig és Rábcáig mentek. A szlovének és pannónok nemzeteit meg országait feldúlták, s tartományaikat ‚ elfoglalták.”

            A fejedelmi törzs nemzetségei a IX—X. század fordulóján szállják meg Győr és környékének területét. Felismerték ők is a hely hadi és kereskedelmi jelentőségét. A kalandozásokat megtorló német seregeket ugyanis csak a Rába gázlóinál tudták megállítani. Ugyanekkor kezd Győr kereskedelmi szerepe is kibontakozni: nyugat felől az első állomás, nyugat felé az utolsó. A Géza fejedelem által segítségül hívott Geur lovag itt kapott birtokokat. A legújabb kutatások Győr nevét az ő nevéből származtatják.

 
A ménfői csata eseménye, helyszíne :

1044. július 5.  Ménfői csata néven került be a magyar történelembe. Így lett ismert egész országszerte. A történelem könyvekbe is bekerült.

 

A csata helyszínére vonatkozóan több feltevés van. Egyik szerint a mai ménfői vasútállomástól délnyugatra folyt a harc, a másik feltevés: a vasútállomástól északnyugatra volt az ütközet. A mindkét feltevés szerinti hely bent van abban a több kilométer átmérőjű körben, aminek központja a ménfői vasútállomás, s ahol az akkori harccal kapcsolatos legtöbb eddig ismert lelet felszínre került. A második feltevést támasztja alá az a körülmény, hogy a Kis-Árpás - Csanak közötti római út Koroncó mellett elhaladva ebben a térségben folytatódott a ménfői csata kapcsán. Megjegyzem , hogy  nyolcszázöt  esztendővel később , ezen a helyen zajlott az összecsapás a  osztrák-magyar csapatok között.

Ménfői csata helyszíne

Krónikákban fellelt írások a csatáról

Kézai Simon 1283. körül „A magyarok viselt dolgai”-ról írott művében.

Az 1350-es években a Képes Krónika a fentieket szinte szó szerint átvette Kézai Simontól.  

Mindkét magyar krónikás végső soron a korabeli német krónikát, az Altaichi Évkönyvet használta forrásul, amely az alábbiakat írta a csatáról:

„Amint a két sereg annyira közel volt, hogy láthatták egymást, egy gyenge felhőcske jelent meg, égi jel gyanánt azoknak, kiket a pápa kiátkozott (ti. a magyaroknak) szemébe fújta a port. Amint ez a szél lecsendesedett, a mieink Istennel az ajkukon, amazok pedig éktelenül kiabálva, kemény csatába kezdenek és mindegyik fél teljes erőfeszítéssel harcol. Az első összecsapásnál jól tartották magukat a magyarok, de mikor látták, hogy sokan elvesznek közülük, meghátráltak, seregünk pedig hat mérföldön át üldözte őket. A földet számtalan hulla borította, a király aranyos lándzsája zsákmányul esik, fogságba ejtik a püspököket, káplánokat és másokat. A hullák bűze két hónapon át távol tartott a csatatértől minden élő embert.”

Ménfői csata 1044

A csata ábrázolása a Képes Krónikában

(Képes Krónika- Helikon (Bp.), 1987. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött,1378-ban készült, Cimaea 404. jelzetű kódex hasonmása)

 
A bencés rend és csanak kapcsolata  :

1170-ben Ménfő Kondrád királyi jobbágy birtoka, aki a helységet a szőlők nélkül négy unokájára hagyta, a szőlőt pedig - a későbbi Csanakhegyben - a Szent Márton Apátságra. Csanak szántóföldje 1350-ben még a lekéri apátságé, aki bérbe adta a Szent Márton Apátságnak. A hegyi szőlők határvonala ügyében 1344-ben Poky Dezső, Ménfő birtokosa és Vilmos, Szent Márton apátja pereskedtek. A Szent Márton Apátsággal Csanaknak közelebbi kapcsolata 1414-től van, amikor véget ért a hosszú pereskedés a győri püspökség és az apátság között a tizedszedési jog kérdésében, ettől fogva a tized az apátságé lett.

Rövidesen a kegyúr, az apátság templomot építtetett Csanakon a mai temető helyén. 1470-ben már saját plébánosa van Csanaknak, mivel a baráti templomban történt betörés kivizsgálásában már részt vett a csanaki plébános is. 1511-ben II. Ulászló parancsára a Csornai Konvent Tolnai Máté bencés apátot Csanakra idézi meg a Ferenc pápóci prépost elleni perben. 1514-ben Szent Márton - ma Pannonhalma- székhellyel felállt magyar bencés kongregáció, amelyet X. Leó pápa bullával erősített meg. 1535-ben meghalt a rendet felvirágoztató Máté főapát. Ekkor Csanakon 13 porta volt, 1 a bíróé és 5 szegény.

A török veszély közeledtével Szentmártonhegy is végvár lett, 1585-ben megszűnt benne a szerzetesi élet. 1594-ben a török 4 évre elfoglalta a Szent Márton hegyen lévő bencés apátságot, de környéke a vár felszabadulása után is török megszállás alatt maradt. 1594-ben 17 jobbágycsalád, 19 házas zsellér és 4 házatlan zsellér lakta Csanakot. A törökök felégették és elpusztult a Csanak és Ménfő határvonalában álló Világosvár őrkastély is. Szent Márton négy év után, 1598-ban visszakerült a török kezéből. A Rába vonala, így Csanak is a török hódoltság határvonalában állt, az 1600-as években lakatlan, a török portyázások színtere. 1641. előtt Csanak lakatlan, de a hegyben lévő szőlőket művelték. A török portyázások során 1640-ben a csanaki szőlőkből 1 csanaki és 6 győri embert foglyul ejtettek, 1648-ban a törökök 83 marhát hajtottak el a csanaki legelőről.

A XVII. század elején az idegenből hazatérő főapátok próbálták a bencés rendet újjáéleszteni - kevés sikerrel. Az 1660-as évektől egyre jobban felvirágzott  a  búcsújárás  a Szent Márton hegyen, melyet 1683-ban a Bécs alá vonuló Kara Musztafa török hadvezér rövid időre újra elfoglalt. Kirabolták a főapátság birtokait, így Csanakot is. A török kivonulása után lassan indult meg az élet.

A főapátság kézbe vette községei sorsát, így Csanak kapcsolata is szorosabbá vált a Szent Márton hegyen élő bencésekkel. A főapátság elsők között adott ki Statutumot 1694-ben csanaki szőlőire vonatkozóan. A megfogyatkozott lakosság pótlására első alkalommal 1701-ben adott ki telepítő felhívást, de csak kevesen jöttek Csanakra. Csanakon 1713-ban 13 jobbágy élt a faluban, 9 a hegyben, de számuk egyre fogyott. Zarándoklatra mentek a csanaki hívek pünkösd előtt két nappal Kiscellbe, Szent István ünnepén Szent Márton hegyére, a kolostorba.

Ménfőcsanak iskolatörténetében nagy állomás 1802.  A visszaállított pannonhalmi bencés közösség elsők között létesített Csanakon Római Katolikus Elemi Iskolát. Korábban már volt triviális oktatás a faluban - a mester saját házánál tanított.

 A bencések saját rendi kultúrájukból sok mindent átadtak az igazgatásuk alatt álló falvaknak, így Csanaknak is. A rend plébániáin könyvtárakat létesítettek, Csanakon 1832-ben 127 könyvet írtak össze.

 A Csanakon szolgált bencés plébánosok a rend életében is jeles szerepet töltöttek be. Kiemelkedő személyiség volt Csontos Venánt Mihály OSB, aki 1847-től kezdte írni a „Protocollum Domesticum”-ot - házi feljegyzéseket -, amelyből hű képet kaphatunk az egyházközség és a falu életéről. 1851-től a ménfői római katolikus egyházközség Gyirmót filiája lett, előtte Csanaké volt.

A jobbágyfelszabadítás, az úrbériség megváltása Csanakon is megtörtént, a per 1865-ben egyezséggel ért véget.

1863-tál huszonkét éven át Bády Izidor OSB Csanak plébánosa, akire sok jó téteménye mellett úgy is emlékezünk, mint a falusi német családok „magyarosítójára”. 1873-ban az ő időszakában lett a csanaki istentiszteletek nyelve magyar az addigi kevert német-magyar helyett. Érdemeiként említik kulturális, nevelő tevékenységét, az 1866-os és 1873-as kolerajárványkor mutatott hősies gyógyító tevékenységét. A feljegyzésekből tudjuk, hogy 1871-ben megkezdte a 16 éven túliak oktatását, az esti összejövetelekhez 5 db petróleum-lámpát vásárolt az iskolába, az oktatásokon 40 fő vett részt. A kertészkedéshez is példát kívánt adni a bencés plébános, a plébánia kertbe 11 diófát ültetett, valamint 112 körte és almacsemetét. A szőlőben méh-házat létesített teljes felszereléssel, három első raj méhcsaláddal. 1872- 73-ban is tovább folyt a felnőttek esti iskolája, egész télen írás, olvasás, számvetés, földrajz, történelem volta téma. A 40-50 fő hallgató esetenként 9 -10 óráig is az iskolában volt.

1885-ben meghalt a „híres magyar pap”, Bády Izidor. Egyedüli az itt szolgált bencés plébánosok közül, mivel hívei között, a csanaki temetőben nyugszik.

„A bencés rend is tovább folytatta csanaki felvirágoztató szolgálatát.” 1904-ben Csanakfaluban a 69 házat 399 fő lakta, a hegyben 240 ház volt 1072 lakóval.

1908-ban Epölyi Mainrád OSB plébánossága idején megalakult a Csanakfalusi Gazdakör.

1919. október 17-én Szekeres Bónis OSB plébános az országban elsők közt elindította vasár és ünnepnapokon a később is jeles szerepet betöltő népfőiskolát. Szekeres Bónis után (1930-tól) is neves, tudós bencések szolgáltak Csanakon. A kulturiskolában a népfőiskola mellett a Mária kongregáció, 1928-tól a Csanaki Katolikus Nőszövetség, 1939-től a KALOT fejtett ki sokrétű tevékenységet.

Áttekintve az elmúlt évszázadokat, „Pannonhalma jelentős hatással volt Csanakra” s annak lakosságára. „Jeles nagy papokban gazdag vala Csanak” írta dr. Rádó Polikárp OSB  krónikás a „Házi feljegyzésekbe” 1935-ben.

Források íróiról:

A naplók a történeti források egy olyan típusa, mellyel csínján kell bánni a történésznek, hiszen a szerző származása, politikai pártállás, műveltsége, gondolkodásmódja alapvetően meghatározzák látásmódját, így a tényeket is szubjektíven, saját nézőpontjából, sok esetben elferdítve örökíti meg.

A cél egy emlékirat elemzése kapcsán éppen az lehet, hogy a szerzőről összegyűjtött, minél több információ alapján értelmezni tudjuk az általa leírtakat. A feladat, tehát primer, spontán módon keletkezett forrásokkal és a korszak történetét aránylag jól feldolgozott szakirodalom bevonásával elemezni a naplót.

Csontos Venánt Mihály OSB: (1797-1867)”a naplóíró” 

A legfőbb forrás, a „Historia domus” csak 1847-el kezdődik, Csontos Venanttal. Az előzőkről még a Rendtörténetnek is alig van adata.

A szerző származása, neveltetése és műveltsége: A Sopron-megyei Répceszemeréről származik, 1815-ben lépett be bencésnek. Életét megosztotta a tanárkodás és a plébánosi munka között: 18 évig volt különböző bencés iskolákban tanár és 1844-63-ig 19 évig lelkész Csanakon. Élete utolsó éveit Tihanyban töltötte nyugalomban és ott hunyt el 1867-ben.

                        Politikai pártállás: már ha egy pap esetében lehet ilyenről beszélni,konzervatív „a jórend” az uralkodóház a Habsburgok híve.

Tények és szubjektivitás: A tényeket szubjektíven és érzelmeit kifejezve, saját nézőpontjából, de nem elferdítve írja le. Egyetlen ember, annak is inkább tettei iránt érez ellenszenvet  ez Heckenast Endre iskolamester és jegyző.

Mindezeket a források - plébániai házi feljegyzései és egyházközség története - általam történt megítélése alapján állapítottam meg. 

A Plébániai Feljegyzéseket évenkénti bontásban utólag a vezetés normáit 1847-ben  megszabva latinul írja le:
Első § A plébánia épület eseményei.
Második § A templom eseményei.
Harmadik § Hivatalos levelek.
Negyedik § Az iskola és a mester eseményei.
Ötödik§ Helyi események
Hatodik § A közeli szomszédság eseményei. (Elsősorban Ménfőre vonatkozik.)

A feljegyzések annak ellenére ,hogy tartalmaznak dátumokat ,általában összefoglalók és utólag íródnak. Rövidek és tömörek . A plébános érzéseit hűen tükrözik az események kapcsán. 

Dr. Vönöczki Gyula Fábián OSB (1919-94) „a hittudós és építő”

A szerző származása, neveltetése, műveltsége : Rábaszentmihályon, Csanakhoz viszonylag közeli faluban született. Kitűnő eredménnyel végzett gimnáziumi tanulmányok után a tehetséges ifjú 1937-ben kéri felvételét Pannonhalmán. 1938-ban főapátja, Kelemen Krizosztom Rómába küldi teológiai tanulmányokra a Szent Anzelm bencés főiskolára.

 Itt öt évet tanul, majd 1943-44 tanévben Budapesten szerzi meg a teológiai doktorátust. Működését hittanárként kezdi, majd a szerzetesrendek feloszlatása következtében a győri egyházmegye papjaként több helyen végez lelkipásztori munkát.

Ő készíti  el  a „ Protocullum” fordítását is latinról magyar nyelvre.

Tények és szubjektivitás : A tényeket objektíven és érzelmeit nem  kifejezve, tökéletes fordításban, nem belemagyarázva és elferdítve írja le. Mindezeket a források - plébániai házi feljegyzései fordítása és egyházközség története - általam történt megítélése alapján állapítottam meg.

Ecker János  Győr, 1788. okt. 6.Győr, 1852. okt. 4.  Lokálpatrióta

”Győr nem a világ, de a mi kis világunk. Ecker János nem világraszóló nem is országos nagyság, de a mi kis világunknak egy igen nagy embere” - Írta Lám Frigyes 1928-ban.

Személye és városáért vállalt szerepe eléggé feltárt, ismert. (ld. 6.számú melléklet) Lám Frigyes : Egy győri polgár a reformkorszakban című dolgozatában - részletesen beszámol tevékenységéről és életéről.

A szerző származása, neveltetése, műveltsége : szülei, Ecker János vaskereskedő és Payer Magdolna 1787-ben Moson városából vándoroltak be, lettek győri polgárok.

Az ifju Ecker János már Győrben született, 1788-ban, s itt járt iskolába is. A család vagyoni állapota megengedte, hogy jó nevelésben részesítsék, mégpedig győri bencés gimnáziumba járt,  Kisfaludy Károly osztálytársaként. Melyből igazi barátság fejlődött.  Magyarul, latinul, németül egyaránt kitűnően beszélt. Jártas volt az irodalomban, és behatóan foglalkozott a természettudományokkal is.

Ecker napló: - múlt századi Győrünk eddig csak hallomásból vagy vázlatosan ismert naplóját tárja bő válogatással a nyilvánosság elé a birtokunkban lévő kötetek az 1847-5o-es éveket idézik meg. Vagyis: a forradalom és szabadságharc időszakát adja közre a napló részleteivel; azokat a megfogalmazásokat, amelyek a 160 évvel ezelőtti várost mutatják be: hogyan vélekedtek, hogyan viselkedtek, hogyan reagáltak a sorsdöntő eseményekre város lakói és hogyan látta az eseményeket és mást a várost a jómódú vaskereskedő, a Győrt szerető patrióta, az érte sokat buzgólkodó polgár.

Forrásértékű kiadvány: a kéziratos   E c k e r - n a p 1 ó   részleteivel ismerkedhet meg az érdeklődő. Azzal a hányatott sorsú krónikával, amelyet egy reformkori győri polgár vetett papírra német nyelven, helyenként magyar szavakkal megtűzdelve sorait, s amelynek a megjelentetése, még határozó is csupán a fennmaradt néhány kötet, majd mindennap lejegyezte a történteket, a kisebb és nagyobb jelentőségű eseményeket egyaránt: amit hallott, amit látott, amiről volt valami mondanivalója, vagy amit az utókor számára érdekesnek és fontosnak tartott !

1823-tól 1852-ig majd mindennap lejegyezte a történteket, a kisebb és nagyobb jelentőségű eseményeket egyaránt: amit hallott, amit látott, amiről volt valami mondanivalója, vagy amit az utókor számára érdekesnek és fontosnak tartott! Aprólékos gonddal, szinte mindenre kiterjedően és szellemesen foglalta írásba a korabeli város életét, amely mintegy pontos, hű keresztmetszetben állhatott okulásul az utána következő nemzedékeknek.  Egy kis iróniáért sem ment a szomszédba .

 Hitelt érdemlő akar lenni a mellékletek beiktatásával is alátámasztja mondandóját.

A krónikaírás tehát tudatos vállalkozása volt Eckernek, mindez egyben azt is igazolja, hogy munkáját nem  csak az asztalfiának , hanem az utókornak is szánta. A napló egy városáért rajongásig szerető polgár életműve, több is annál : Győr közel négy évtizedes történek, fejlődésének keresztmetszete !

És  pedig annak  a korszaknak a hiteles tükre, amikor a várfalak szorításából megszabadult Győr kitárhatta magát az anyagi és erkölcsi növekedésnek. Ecker János földbirtoki tiszt azzal , hogy rögzítette a történeteket, hogy megmutatta a város lakóit majdhogynem kendőzetlenül, és hogy nyomon követte szépítés nélkül az igazán várossá fejlődésnek a folyamatát: elévülhetetlen érdemeket szerzett. A napló részletei a közölt szemelvények igazolják ezt.

Politikai pártállás:  Középutas. Reális- liberális. Sokat elmond róla, hogy Széchényi Istvánt 1836-ban a város díszpolgárává választtatta  Nem kedveli és nem tartja sokra a „pecsovics” konzervatívokat Zánthó Mihály főügyész, Balogh Kornél alispán, dr Dörner Ede doktort aki később megyefőnök, Apponyi Károlyt és Zichy Félixet. Ultraliberális radicálokat is irónikusan kritizálja, őket sem szereti: mint Lukács Sándor nemzet- és kormánybiztos, Csányi László kormánybiztos és Zichy Ottó nemzetőr parancsnok. A reformok feltétlen híve, a szabadságharc és forradalom mellett kiáll. Kossuthról rajongóan nyilatkozik. De nem akar sehová sem elköteleződni, mert tudja bárki győz is, szükséges lesz az olyan emberekre akik sem-ide sem oda nem sározódtak be. Nem beszédeivel tűnik ki. Cselekvő típus nem ijed meg senkitől és semmitől.

Haszonelvű a saját és városa érdekeit nézi, ez az ő igazi pártállása. Olyan lokálpatrióta embert ismerhetünk meg benne, aki  a modern és polgári  Magyarország megszületésén Győrben, a saját képességeinek megfelelően tevékenykedett.

Tények és szubjektivitás: Természetesen szubjektív személyes emberi érzéseitől nem tud elvonatkoztatni. Rendkívül kritikus körültekintő és alapos, ezek a feljegyzéseit reálissá teszik.  Leírásait dokumentumokkal is alátámasztja a naplójában. A tényeket szubjektíven és érzelmeit kifejezve , saját nézőpontjából, de nem   elferdítve írja le.

Sok emberrel szemben érez ellenszenvet, de  főleg Zichy Ottón és nemzetőrein  élcelődik. Dörner Edét sem szívleli- főleg gonosz cselekedetei miatt-, szinte megérzi , hogy ártani fog neki aki halála után a naplóit elkoboztatta sokakat kompromittáló őszinte írásai miatt naplóinak nagyobb részét elégettette. Haynaut utálja, brutális barbárnak és vandálnak tartja.

Mindezeket a források Ecker napló és Lám Frigyes róla készült életrajzának megítélése alapján állapítottam meg. Az írások alapján egy rendkívül humánus és szimpatikus, életvidám polihisztornak ismertem meg.

 

1848 A polgári forradalom győzelmétől a szeptemberi fordulatig

Ritkán fordul elő a történelemben, hogy egyetlen év eseményeinek emléke oly mélyen vésődik be Európa és benne hazánk népeinek emlékezetébe.

A 160 éve történtekre ez mindenképpen igaz. 1848 együttesen volt európai és magyar jelenség.

Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra egy nagy európai forradalmi folyamat keretében került sor, s a magyar és nemzetközi események mindvégig kölcsönhatásban voltak egymással. A német és olasz egységmozgalom, az egységes Lengyelország megteremtésének, a Habsburg Birodalom föderatív átalakításának kísérlete mind-mind befolyásolták a Magyarország eseményeket, s a magyar forradalom és szabadságharc is hatással volt ezek esélyeire.

Hazánkban 1848 dicső napjainak egyik előkészítője és győzelemre segítője, a magyar történelem győztes polgári forradalmának meghatározó személyisége, Petőfi Sándor nem véletlenül nevezte csillagnak, a népek hajnalcsillagának ezt az évet, amely a párizsi forradalom jeladására néhány hét leforgása alatt lángba borította a feudális önkényuralomra, a nemzetek elnyomására létrehozott Szent Szövetség birodalmait.

A nagy történelmi sorsfordulók mindig “kitermelték” a feladatokhoz méltó, kiemelkedő személyiségeket, akik váratlan és nehéz helyzetekben is vezetni tudták a nagyobb és kisebb közösségeket. Kossuth a pozsonyi országgyűlésen, Pesten Petőfi, Vasváry, Táncsics.

Győrben a Győr megyei reform ellenzék legradikálisabb csoportja a fiatal ügyvéd Lukács Sándor   vezette „Győri Tízek”.

Csanakon Heckenast Endre kántortanító, egyben Csanakfalu, Csanakhegy és Ménfő jegyzője volt a márciusi eszmék legfőbb támogatója, aki már jóval a forradalom kitörése előtt szoros kapcsolatot tartott a fiatal győri radikálisokkal.

Az Osztrák Császárság országaiban kirobbant forradalmak megrettentették és meghátrálásra kényszerítették a bécsi udvart. Úgy tűnt, hogy a gyötrelmes évszázadok után magyarság végre önállóan dönthet további sorsáról.

 A lakosság így a győri és Győr környékiek túlnyomó többsége örömmel fogadta március 15-ét, tizenkét pontot és a forradalmat, majd az áprilisi törvényeket.

A tavaszi forradalmi hullám hatására Bécs engedményekre kényszerült, de a korábbi állapotok visszaállításáról nem mondott le, csak a kellő alkalomra várt, s addig sem tétlenkedett.

Március 22-én az országgyűlés elfogadta a nemzetőrségről szóló törvénytervezetet. Ez az 1848. évi XXII. törvénycikk a személyes ás a vagyonbiztonság, valamint a közcsend ás a belbéke biztosítása céljából rendelte el nemzeti őrsereg szervezését. A törvény értelmében a nemzetőrséget a királyi és a rendezett tanácsú városokban a helybeli hatóságok, a községekben pedig a megyei hatóságok szervezték.

            A hírek eljutottak a csanakfalusi, csanakhegyi és ménfői emberekhez is, erről így tudósít az Ecker napló március 28-ai bejegyzése : Vas Gereben…a nép számára „Öreg ábc”-t írt, melyben átalakulások nevezetesebb pontjait közérthető nyelven magyarázta meg a népnek. „ …hihetetlen nagy kelendőségnek örvendett. Minden hetivásárra bejött pór vitt magával egyet, melyből több tanulságot merít,mint az eddig árulni szokott „Angyal Bandi”,”Barna Peti” és „Stilfrid” históriáiból. Bay Antal főbíró e munka korszerűségét,nemesség számára hasznos voltát átlátva, példányt tüstént megrendelt belőle, hogy azt a falusi nép közt kiossza.

Parasztkérdés -Parasztmozgalmak

1848 májusától nem kis gondot okozott a megyei hatóságnak, hogy a megye területén fellángoltak a parasztmozgalmak. A parasztságot ugyanis nem elégítették ki a jobbágy felszabadító törvénycikkelyek, mert a megyében a szántóknak csak mintegy 43%, a réteknek 22%-át s az egész birtokállománynak mindössze egyötödét mentesítették a földesúri terhek alól.  Az uradalmi, szegődményesek helyzetén a 48-as törvények(1848.IX.§.)  mit sem változtattak. A parasztok tehát a megyei hatóság állítása szerint az „tú1hajtott magyarázatánál fogva” és „kétségtelenül rosszlelkű bujtogatók rendbontó izgatásaira hallgatva” maguk fognak össze : a nem úrbéres jellegű földek után is megtagadják a szolgáltatásokat, közös legelőkről lehajtják a földesúr állatait, fát hordanak a földesúr erdejéből, a megszabott határidő után is bort mérnek stb. Ravazdon az uradalmi erdőt pusztító parasztok ellen a megyei hatóság katonaságot és nemzetőrséget rendel ki. Öttevényszigeten, a megyei parasztmozgalmak fő fészkében, a község lakói hónapokon keresztül harcban állnak a földesúrral. A Viczay család hédervári uradalmához tartozó kilenc község aratás idején egyszerre tagadja meg munkatartozását. A parasztmozgalmak nem szűnnek meg a statáriális eljárást meghirdető belügyminiszteri rendelet megjelenése után sem. A győrságiak gyűlésükben hozott határozatukra hivatkozva nem engedik meg az uradalmi ispánnak, sőt még a járási főszolgabírónak sem, hogy szőlőiket dézsmálás céljából összeírja. A ladaméri és újfalui parasztok a plébánosnak járó munkatartozások teljesítését tagadják meg. Egyes helyeken a parasztok fellépnek a nekik nem tetsző községi elöljárókkal szemben is. Az öttevényszigetiek bírájukat megverik, a zámolyiak pedig bírájuk leváltását követelik, mert a követválasztások idején a konzervatív jelölt mellett agitált, s a földesúr gabonájának behordására is rá akarta venni a parasztokat.
1848. március 15. után a győri megyei törvényszék lázítás címén tizenkét községből harmincöt személyt ítélt el - hat naptól fél évig terjedő - nehéz vasban töltendő fogházbüntetésre, sőt néhányukat meg is botoztatta. A panaszok kivizsgálását viszont - még akkor is, ha a minisztérium útján érkeztek a megyéhez - a főszolgabírók olyannyira szabotálták, hogy jelentéseiket csak 1849-ben, már a császári uralom alatt tették meg.

A hivatalos eljárás mellett a hatóság a falvakban szóval és írásban folytatott propagandával is igyekezett a parasztok mozgalmait megelőzni, illetve leszerelni.

Ennek a propagandának nem csak helyi viszonylatban, hanem országosan is ismert alakja Radákovics József győri ügyvéd, írói nevén Vas Gereben.  Kezdetben ő is részt vesz a győri radikálisok összejövetelein s még a márciusi népgyűléseken is feltűnést kelt a bécsi udvar iránti ellenszenvével, amelyet megőriz a szabadságharc egész folyama alatt. Úgy látja azonban, hogy a 48-as vívmányok túlságosan is nagy áldozatokat követeltek a nemességtől, s a parasztok és földesurak közötti ellentét kérdésében az utóbbiak oldalára áll. Még március folyamán megírja „Öreg ABC vén emberek számára” című közismert röpiratát, amelyben a nemesség dicséretét zengedezve igyekszik a jobbágyokat a megelégedettség érzetébe ringatni és hálára hangolni a földesurak iránt.

Győr megye törvényhatósága már április 3-án felfigyel a röpiratra, mely „Oly szerencsésen volna szerkesztve, hogy annak terjesztése által a bal vélemények el oszlattatnak s a béke és a rend ellenségeinek működése a köznép között nagy részben meghiúsíttathatik.” A megyei törvényhatóság meghatalmazza a közcsendre ügyelő választmányt, hogy az eddig elkészült két ívből annyi példányt rendeljen, amennyinek ingyen kiosztását jónak látja, s egyszersmind a röpiratot hasonló célból körlevélben valamennyi törvényhatóság figyelmébe ajánlja.’

            Az Öreg ABC-t ugyanis - most már a király „kegyes engedelméből és parancsolatjából” - a tavasz folyamán „A király tanácsadója megmagyarázza a népnek a törvényeket” címmel egyetemi nyomda is kiadta.

            A kormány a parasztok között való terjesztésre Nép Barátja címen néplapot indított, s miután Arany János ennek szerkesztését nem vállalta, a kezdetben Aranynak felajánlott magas szerkesztői díjazásért Vas Gereben lett a lap szerkesztője. A „Nép Barátja” augusztus 20-i számban „Csanaki község aláírással levelet olvashatunk, amelyet minden bizonnyal maga Vas Gereben írt, hogy saját elképzeléseit ebben a formában is népszerűsítse.

            A levél, miután megköszöni azt a hét darab Újságot, amelyet a helység bírája kapott a „Szegény lakosok között való szétosztás céljából”, a lakosok hangulatáról a következő képet festi:

„Midőn a nótáriusunk bíró uram házánál az egész becsületes gazdák uraméknak az újságokat fölolvasta, igaz lelkünkre mondjuk, még a könnyeink is potyogtak; elhihetik ám kigyelmetek. …De hogyis nem hullottak volna örömkönnyeink, midőn azt értettük belőle, hogy azok a jó nemesuraimék a múlt diétán a jobbágyoknak örökre elengedték a szolgálatot, vagyis hogy végét szakasztották a robotnak és a dézsmáknak és pedig úgy, hogy e szíves gráciájokért csak egy krajcárt sem követelnek rajtunk váltság fejében; hanem a státus fogja nekik a kárpótlást megfizetni. No itt elakad a nyelvünk, mint a néma gyermeké s alig tudunk szóhoz jutni, mellyel nemesuraiméknak és az egész státusnak hozzánk viseltetett kegyes gráciájokat szépen megköszönhetnénk.. .“

Felemlítik ugyan a szőlődézsma elleni panaszukat, de - mennyire Vas Gereben szája íze szerinti szavak ezek! - kijelentik, hogy e miatt nem zúgolódnak, nem nyugtalankodnak, s nem háborgatják a földesurat, hanem „békében elvárják a jövőt.”

Végezetül azt is megígérik, hogy ha „bölcs tanácsra” lesz szükségük, meg fogják keresni Vas Gereben házát.  

 „Csanaki község” aláírás

A levél nem  tűnik hitelesnek, más forrás ezt nem támasztja alá a Historia Domus sem említi. Úgy vélem újságírói manipuláció. Ménfőn és Csanakon 1848-ban  nem tudósítanak a források parasztmozgalmakról és lázongásról, de a plébános  sajnálkozva jegyzi meg : (1853.III.2. pátens következtében is 1857-65-ig úrbéri perre mennek a földes urasággal a Szent Mártoni (Pannonhalma) főapáttal)

„A falubeli lakók különféle szolgáltatások miatt, különösen kocsi fogatok miatt, hogy teljesítsék, igen sokat szenvedtek, ezért annyira elkeseredtek, hogy nyíltan kijelentették: már a polgári elöljárók parancsainak nem engedelmeskednek. Amiből az lett, hogy a plébánosnak sem szolgáltatták azt, amire a szerződés erejénél fogva kötelezve vannak.”

 

Társadalmi és politikai ellentétek:
            A konzervatív tábor ügynökei éppen a nagy héten az egyszerű nép között azt a hírt kezdték terjeszteni, hogy Lukács és társai a nagycsütörtöki összejövetelen a katolikus vallás eltörlését és a protestantizmus uralomra segítését határozták el A mintegy kétezer ember előtt szónokló Lukácsot a felizgatott és félrevezetett tömeg többször félbeszakította, sőt botokkal fenyegette meg, mígnem Rónay Jácint bencés pap tisztázta őt a vallás - ellenesség vádja alól

A politikai küzdelmeknek vallási színezetű eltorzítása kritikus helyzetbe sodorta a liberálisokat. Hazánk keserűen állapítja meg, hogy nemcsak Győr városában, de a megye legnagyobb részében is vallási türelmetlenség tapasztalható, s ebben nagy veszedelem rejlik: „vallási térre van áthurcolva erőszakosan az ügy, mely a maga vágásában hagyva, békeszerető s aránylag műveltebb népünk közt, még csak zajt sem okozott volna.”Április 29-re Dorner Ede másodalispán a május 1-jei nyilvános közgyűlés előkészítésére „lehető rendbontások” megelőzésére tanácskozást hívott egybe, s azon aggodalmának adott hangot, hogy a községekből az adózók — a hivatalos meghívólevél értelmével ellenkező magyarázatot követve (ezt ellenkező magyarázatot a liberálisok terjesztették a nép között) — csoportosan és feles számmal jöhetnek a közgyűlésre, ami könnyen rendzavaráshoz vezethet. A Hazánk a „kerületenként körutazó elvtársak” igazolására szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy az alispán a közgyűlésre az addig is jogosultakon kívül csak a helységek elöljáróit hívta meg, ami ellenkezik a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról szóló XVI. tc. 2. . b) pontjának azon kitételével, hogy a jövő közgyűlésen szavazattal ruháztatnak fel azok is, „kiket a megyei lakosok községenként ezen közgyűlésre képviselőkül utasítandnak”. Az alispán nyilván összezavarta a közgyűlést a — választási ügyek vezérletére létrehozandó — középponti választmánnyal, amelyről a törvény V. tc. 7. b) pontja Oly módon intézkedik, hogy abban kellő arányban a községek elöljárói is részt vegyenek. A konzervatívoknak sikerült elérniük, hogy a nép megnyugtatása és csoportos bejövetelének megakadályozása céljából a megyei hatóság a fő- és albírákat küldte a falvakba. A május l-i közgyűlés színhelyéül közmegegyezéssel a temető előtti szabad teret jelölték ki, s elhatározták, hogy a nemzeti s a polgári őrsereg részben a gyűlés népünnepély jellegének demonstrálására, részben a rerd fenntartása céljából készenlétben fog állani.

A május 1-én megtartott nyilvános megyei közgyűlés napirendjén a 1848-as törvények kihirdetése és megmagyarázása, az országgyűlési követválasztások választókerületeinek meghatározása és székhelyeinek kijelölése, a választások előkészítésére és lebonyolítására középponti választmány létrehozása, végül a régi nemesi közgyűlés helyébe az ideiglenes megyebizottmány megválasztása szerepelt. A gyűlést sem különösebb érdeklődés nem kísérte, sem rendbontás nem zavarta meg. A konzervatívok félelme, hogy „a törvények kihirdetésére kitűzött napon ütközet leend a nemes és a földműves nem nemes osztály közt”, alaptalannak bizonyult, de megmaradt aggodalmuk, hogy „mit hozand a jövő, midőn a nép balul magyarázza a szabadság és egyenlőség igéit”.

A május 8.-ai megyei gyűlésen a nagyszámú vidéki nemesség mellett a falvak bírái és jegyzői is megjelentek. Az ülésen — a korábbi egyezkedéseknek megfelelően — Balogh Kornél leköszönt az alispánságról.

A jelenlevő nemesek és a falvak képviselőinek jelentős része azonban, akik előtt az alispán nagy népszerűségnek örvendett, tiltakoztak a lemondás ellen, s azt kiáltozták: „Éljen Balogh elsőalispán urunk!” Ez a fordulat váratlanul érte a liberálisokat, akik az indítványt „melegítve sem találták ízletesebbnek annál, mint mikor frissen feltálaltatott”. Lukács Sándor tehát határozott, erélyes beszéddel lépett a küzdőtérre, s így az alispán lemondásának újbóli - immár harmadszori - megerősítését látta jónak. A szavazást a teremben uralkodó zűrzavar miatt (a megfelelő előkészítés hiánya következtében a hallgatóság összekeveredett a bizottmányi tagokkal) másnapra halasztották, a szegény nemesek azonban nagyobbrészt még aznap hazamentek, s másnap már a liberálisok uralták a közgyűlést.

A megye eddigi földbirtokos főispánja, gr. Eszterházy Károly április 23-án Bécsből küldött levelében leköszönt állásáról, mert - miként írta - az úrbéri viszonyok megszűnése folytán jövedelmében annyi csökkenést tapasztalt, hogy gyermekeivel együtt falusi életre kíván visszavonulni, s ott minden erejét és tehetségét mezei munkára kívánja fordítani.”Balogh Kornél alispán lemondatása után a megye irányítása az ugyancsak szélsőségesen konzervatív beállítottságú Dorner Ede másodalispán kezébe került.

A Hazánk tehát újabb támadást intézett Dorner Ede ellen, sőt felszólította a minisztériumot, hogy Győr megyébe egy szilárd jellemű radicál főispánt nevezzen ki.A liberálisok ugyanis a leghatározottabban elvetették a május 8-i megyei igazgató állandó bizottmánybani előterjesztett konzervatív indítványt, hogy a főispáni szék betöltéséig Balogh Kornél maradjon hivatalában. 

Zsidóellenes megmozdulások

Az országban több helyen is kirobbant zsidóellenes megmozdulások híre Győrbe is eljutott, s a város főbírája április 27-én azt jelentette a Belügyminisztériumnak, hogy a nemzeti őrsereg „az akármiképp támadható zavarok meggátlása végett” készenlétben áll. Május közepén „többen az egész zsidóság nevében” a Hazánkon keresztül adtak kifejezést elismerésüknek azért, hogy a város mind ez ideig mentes maradt „a szennyes önérdek s türelmetlenség fekete foltjától... hogy a személy és vagyonbiztonság zavarva nem lőn, s hogy a zsidónak személye és vagyona is hasonló tiszteletben részesül”, ami a városi hatóságok, a polgárság és a tanulóifjúság erélyes együttműködésének eredménye, de - folytatják nyilatkozatukban-a „magyar Marseille”-nek nevezett várostól el is lehet várni, hogy példát mutasson a haladásban és a türelemben. Néhány nap múltán ugyancsak a Hazánkban „Beszéljünk komoly arccal” címmel jelent meg Rosos Imre levele, amely felhívta a figyelmet arra, hogy személy-és vagyonbiztonság nélkül a szabadságot elképzelni is nevetséges. Az eszmefuttatás, szinte logikus folytatásaként az előbbinek, rámutat arra, hogy a kilengéseket a kaputos osztály saját érdekein túl nem tekintő életfilozófiája idézte elő, így okoskodván: a pap — ha mindenét elvesszük is — marad legalább pap; az urakat — ha kiraboljuk is— urak maradnak; a zsidónak hordjuk el mindenét, azután aggassuk fel őket sorba. … A lap óva int mindenkit attól, hogy ilyen álokoskodásra épülő „kárhozatos herosztratoszi dicsszomjnak” vesse oda áldozatul a haza ügyét. Noisser Richard is külön röpiratot szentel az antiszemitizmus lappangó veszélyeinek, hangsúlyozva, hogy a zsidógyűlölettel szembe kell szegülni, hacsak nem akar Győr lakossága a letűnt századok szellemi sötétségébe visszasüllyedni. 

Országgyűlési követválasztások:

A radikálisok a választások előtt a falvakat járva igyekeznek maguknak híveket toborozni, s különösen Gyapay Dénest vádolja később a császári ügyész azzal, hogy „a veszélyes népgyűléseket a megyében faluról-falura járván cimboráival alakulásba hozta”.

„Heckenast András csanaki tanító ellen viszont azért rendelnek el később vizsgálatot, mert túlzó elvű ifjúprókátorokkal egyetértő  volt, s Győrbe hozzájuk bejárogatván, hozzá is ifjak jártak ki. Kalóczy Lajost az országgyűléshez követül megválasztani segítette, azzal levelezésben állott.”

            A megyében június 23-án tartották meg a követválasztást, mely a radikálisok számára fél sikert hozott. Igaz ugyan, hogy Téten Kálóczy Lajost, a „tudományos műveltségű, tiszta jellemű, radical elvű, becsületes jó hazafit” egyhangúlag választották meg képviselővé.

            Június első napjaiban terjedt el a híre annak, hogy a kormány a megye főispánjává ismét gr. Eszterházy Károlyt, azt a földbirtokost nevezte ki, aki már a márciusi vívmányokat is megdöbbenéssel fogadta, Bécsben és Pozsonyban főúri környezetben várta az események további alakulását. Jogos iróniával írta tehát a Radical Lapban a győri levelező, hogy az a személy, aki egykor a király és a kormány egységét vitatta, most a felelős minisztérium által megerősítve fogja a felelős kormány rendeleteit végrehajtani. Igaz ugyan, hogy a főispán június közepén hivatalát újból elfoglalva közvetlenül a választási küzdelmekbe nem avatkozhatott be, de visszatérte a konzervatív erők önbizalmát növelte meg. Csontos Venánt ezekről  az eseményekről nem tudósít.  

A főapáti ülés utasításai

Az 1848-as események természetesen érintette a bencés rendet mint nagybirtokos rendet is: megszünt a dézsma, valamint egy csomó kiváltság. Ez érthetően komoly kihatással volt az egész bencés közösségre, a bencés egyházmegyére és a plébánosokra is.

            Rimely főapát 1848. év Szent Iván hó (június) 6-án össze is hívatta a „Szent Márton főapátsághoz tartozó külön egyházi kerület” lelkészeit. Az ülésről pontos jegyzőkönyv maradt fenn, amelyből azt is megtudjuk, hogy a” csanaki plébános – betegsége miatt” – nem tudott részt venni. – A Főapát a „jelen fontos korszak parancsolta teendők” megtárgyalását tűzte ki célul.

Csupán néhány olyan változtatást, helyzet szülte újítást ragadunk, ki, amelyek 1848 jelentőségére is utalnak. A lelkészek első kérése az volt, hogy mostantól a levelezés a pannonhalmi hivatallal ne latinul, hanem magyar nyelven történhessék, ugyancsak a gyűlések és tanácskozások is magyar nyelven legyenek. A főapát természetesen készséggel beleegyezett.

A főapátnak a lelkészekhez: „a lelkészek arra törekedjenek, hogy híveik mind egyházi, mind világi elöljárójuk iránt engedelmességgel és egész bizalommal viseltessenek, különösen az ország felelős kormányának rendeleteit, valamint a törvényeket tiszteljék, szentül megtartsák.” Úgy látszik, hogy a felállított nemzetőrséggel szemben a nép helyenként idegenkedett, azért a lelkészek a népnek magyarázzák meg, – írja továbbá – hogy azok felállítása kiváltképpen a személy és vagyon védelmére s biztosítására történt.”

Rimely főapát reálpolitikus volt, legfőbb jónak a békét tartja. : „Most, midőn a haza kül ellenségektől fenyegettetik és bel viszálykodások által több helyen háborgattatik, most midőn az áldott békére mind az egyesnek, mind az egész nemzetnek olyan igen nagy szüksége van, s mely már is több helyről a személy és vagyon veszélyeztetésével számüzettetett, imádkozzanak a lelkészek maguk is a békéért a szentmisében, a mise imádságaihoz csatolván a békéérti könyörgést…”

             A főapát részéről még néhány intelem a lelkészekhez: – ”Az Egyház pénztárát elzáró kulcsok egyikét minden esetre az Egyház Atyjánál (egyházatya) legyen, mert ez ki- rendeltetett s mert külömben is kivánatos, hogy lássa a világ, a Lelkész a pénzeket nem maga kezeli. Naplót (plébániait) vezessenek! A papi öltönyt,  ámbátor falun laknak, szegre ne akasszák, hanem viseljék…A mesterekkel (kántortanító) egyet értsenek. „Adventben és böjtben ne tiltsák fáradságukat naponkint a mise után rövid szent értekezéseket s tanításokat tartani.”– Mielőtt a gyülekezetet Ő méltósága elbocsátaná, rövid búcsúszót intéz hozzájuk, melyben a hívek közötti csendesség, nyugalom s békesség fenntartására buzdítá a lelkészeket.Csontos Venánt csanaki plébános – betegsége miatt – nem tudott részt venni, de a Hivatalos leveleknél leírja:az egyház eseményeinél, hogy a főapát rendelkezéseit megkapta.

„Nagyon tisztelendő Rosenberger Honor főapátsági dékán hivatalos küldött leveleit júlus 30-án kaptam meg, amelyekben a nagyságos úr jelzi akaratát, hogy a lelkipásztorok vagy saját pénzükön vagy ha azt a körülmények nem engedik meg, a templom pénztárából gondoskodjanak meghozatni maguknak az új katolikus néplapot és  minden lehető próbálkozásokkal iparkodjanak a hívő néppel közölni.

Május 25-én Szent Mártonban Magyar nyelven kibocsájtott lelkipásztori körlevelet ugyanennek a hónapnak 29-én kaptam meg, amelyben illusztris főapát úr atyilag buzdítja  a lelkipásztorokat, hogy híveiket türelemmel oktassák ki a kapott ( ssa ) javáról , így nevezett új konstitúció hasznáról.

…amellyel minden lelkipásztor legszigorúbban vállára raka, hogy minden alkalmat ragadjanak meg, hogy a hiveket kioktassák az állam uj konsttuciójának igazáról.

…amelyekkel a tanitómesterek lelkére kötik, hogy a legmagasabb helyről előirt rendelkezéseknek a következőkben a felelősség legsúlyosabb terhével alkalmazkodjanak. Egyuttal a hivatalos levelekkel közzéteszik, hogy mindazok a tanitók, akik vagy valami kiadott munkával vagy: a tanitás szolgálatában különleges szorgalommal je1eskedtek, kiérdemelték Ő szent Fölségnek tetszését. „

A szabadságharc kezdete

A birodalom elszigetelt forradalmait, felkeléseit egymás után leverte, egyúttal módszeresen látott hozzá a magyarországi nemzetiségek fellázításához. Különösen a románok és a szerbek között volt eredményes az intrika: népirtó támadásokat vezettek a környező magyar települések ellen.

A magyar katonák zöme a birodalom más tartományaiban állomásozott, az itthoniak is jórészt császárhű tisztek vezetése alatt álltak. Ilyen helyzetben kényszerült toborzásra a kormány 1848. június elején.

Az Alföld parasztsága tömegesen és lelkesen állt Kossuth hívó szavára a zászló alá. Dunántúlon, de különösen Győr vármegye jó néhány községében és Győr városában más volt a helyet, pedig Ecker János naplójának tanúsága szerint :„… a segédek már eddig mind felcsaptak önkéntesnek…”  Más rétegek nem nagyon tülekedtek.

            „Ma kezdődik a nyilvános toborzás a nemzetőrség számára. …Estig hetven egyén jelentkezett katonának.” (VI.5.) A kormány - a nehéz helyzet ellenére - nem keveset ajánlott a haza védelmére kelő önkénteseknek: a birodalom 8 éves katonai szolgálata helyett idehaza hadkötelezettséget,” továbbá felpénz  húsz forintban van megállapítva, a napi zsold pedig közvitéznek nyolc krajcár, kápláré tizenkét krajcár, őrmesternek huszonnégy krajcár.” Szolgálati idő három év. A hetven jelentkező közül csak harminckettőt találtak katonai szolgálatra alkalmasnak.”

Gróf Zichy Ottót a honvédelmi minisztérium őrnaggyá és a győrmegyei és városi  nemzetőrség parancsnokává nevezett ki.

 A kormány az 5. honvéd zászlóalj toborzási székhelyéül Győrt jelölte ki.

A zászlóaljba Győr város 320, a megye 70 legényt-köztük a csanakiak Bodó Márton, Bognár József,  Józsa György, Vadalma Márton és a ménfői Rum Mihály - adott. A létszám a Moson megyéből toborzott 6, a Komárom és Esztergom megyei 243 és a pesti 455 fővel egészült ki 1094 legényre. Ehhez a zászlóaljhoz kapott századosi kinevezést Görgey Artúr is. A zászlóalj július 24.én gyalog indult Komáromba (a „magyar Gibraltárba”), ahonnan - augusztus továbbvonult a déli harctérre.

Csontos Venánt ugyan akkor azt írja a plébániát illető feljegyzésekben az eddigi évről :”Ebben az évben, szinte az egész nyáron remény és félelem között vergődtünk különböző behajtások miatt, amiket az ugy nevezett Honvéd bizomány határozott meg és minden helyen megvolt, azt mondták , a Haza javára ,törvényileg végre voltak hajtva.

A mind súlyosabbá váló helyzetben a kormány utasítására a honvédelmi minisztérium szeptember 1-jén - részben a toborzás nem kielégítő eredménye, illetve várható horvát támadás miatt –„ parancsot adott rendeletileg, melynek értelmében azonnal össze kell íni 19-22 év közötti ifjakat, orvosi vizsgálatnak alávetni s nevüket és a minisztériummal közölni .” Minden település megkapta a besorozandó újoncok keretszámát: 

helység

létszám

Összesen

Csanakfalu :                 

hat  fő

 

Csanakhegy:                

tízenöt  fő

 

Ménfőpuszta és-hegy: 

tízennégy  fő

 

Ménfőcsanak

 

harmincöt fő

Ecker napló: Szeptember 2. Szombat.

Gőzhajóval megérkezett Pestről a győri nemzeti őrsereg zászlója. Egyik oldalán a magyar, a másikon a vármegye címere a felírással: „Királyért, hazáért ,szabadságért.” A magyar címeres oldalra ”Győri nemzeti őrsereg” felírás van hímezve.

            Másnap van nemzeti őrsereg zászlószentelése. A beszédek elhangzása után Te deumot intonált a város plébános. „Reggel nyolc óta álltunk a nappal szemben” - tizenegy óráig, „s most boldogan vártuk az oszoljt. De Zichy Ottó, ki annyira szeret katonásdit játszani, fejébe vette még megsétáltat bennünket.” Mindent és mindenkit elsöpörtek ! 60 kocsi és kétezer néző menekült, amerre látott. „Épületes látvány volt !.1/2 12 órakor izzadságba fürödve a porfelhőkbe borult utcákon hazagyalogoltunk.” panaszkodik a hatvanéves Ecker.

Parasztmozgalmak:

Az ősz folyamán a parasztmozgalmak — az ellenforradalom fegyveres támadása és az önvédelmi harc kibontakozása idején — elcsendesednek. A hivatalos levelezésben így ír a csanaki pap az iskolák újra kezdéséről és a törvényesség betartásáról kapott hivatalos értesítésekről :

Győrött szeptember hónap 4. napján kibocsájtott hivatalos levél ugyanazon hónap 6.napán megérkezett, amel1yel közzéteszik, hogy rövid időn belül tapasztalatgyűjtés miatt bizottság lesz kiküldve mindenegyes faluba egyúttal jelzi, hogy minden helyen az abbahagyott iskolák szeptember hónap 1.napán kezdődjenek meg.

             A  parochia adminisztrátorait komolyan figyelmeztetik, hogy minden részleges törekvést félretéve egyedül a közjót mozdítsák elő, törekedjenek a jó rendre, és kerüljék el mindazt, ami a rendetlenségnek bármily módon alkalmat nyújthat.”

Ecker is ír a kormány rendeleteiről, megyei nemzetőrök(köztük a csanaki és ménfői) felkészüléséről, felszereltségi és tudásbeli hiányosságaikról. Népfölkelésről és harcra való felkészülés és  a hatására kibontakozó érzelmekről. Megjegyzéseiben a számára ellenszenves Zichy Ottóról is panaszkodik. „A győri nemzetőrség önkéntesei ma vonultak el a harctérre. A városból százhét , a megyéből kettőszáznyolc ember.” Misét hallgattak, majd előfogatokkal indultak Pápára . A győrmegyeiek közül nem mindenkinek volt fegyvere, de  gőzhajóval háromszáz puska és négy ágyú érkezett a pápai tábor számára, így ők is felfegyverkezhettek. „Megrázó búcsújelenetek játszódtak le.  A síró asszonyok , gyerekek , rokonok kísérték a távozókat , férjeket, apákat , testvéreket.”

             Miniszteri rendeletet, mely minden fegyverforgató férfit a zászlók alá hív.

Ecker napló : „ Szeptember 16. Szombat.  A népfölkelés megszervezése.” Összeírják a férfiakat tizennyolctól-negyvenéves korig s ezekből 1200 embert behívnak és felszerelnek.

Zichy őrnagy a bécsi-vonalnál lévő legelőre rendelte ki a győri zászlóaljat, ugyancsak itt kellett megjelenniük a szentmártoni, écsi, nyúli, kisbaráti, csanaki,  ménfői és gyarmati nemzetőröknek. A gyakorlatok rosszul sikerültek. A minisztérium elrendeli, hogy a tökéletesen kiképzett és felszerelt győri nemzetőrség azonnal szálljon táborba és álljon István főherceg rendelkezésére. Nagy az izgalom városszerte. „Az ekzaltált (sic!), Zichy Ottó és barátja, Lukács az oka mindenek.”  Azért mert azt jelentette, hogy nemzetőrök teljesen fel vannak szerelve, s égnek a harci vágytól, ezzel szemben nem volt köpenyük, tölténytáskájuk, hátizsákjuk s legnagyobb részt olyan szegények voltak, hogy felszerelésükről gondoskodni sem tudtak. Fegyvere meg alig volt néhánynak. Az utcák televannak emberekkel azt hajtogatják, hogy egy ekzaltált (sic!) ökör (Zichy Ottó) miatt nem hajlandók  vágóhídra menni.”

Szeptember-22-én Lukács kormánybiztos teljhatalmánál fogva bejelentette kettőszázötvennyolc embernek rendes toborzás útján való való hadba állítását. Ha ez nem vezet eredményre  az összeírtak közül kellett kisorsolni a bevonulandókat. Javasolja hogy a győri nemzeti őrsereg állítson fel százhúsz emberből álló csapategységet négy éves szolgálati idővel, mivel a jobbára családapák, kézművesek és iparosok  harctérre vonulása családjaik romlását idézné ellő. Ezeknek a felfegyverzését az ország viselte. Ha ez megtörténik, eltekint a nemzetőrök táborba szállásától. Ezzel egy csapásra megnyerte a győrieket. A félelem örömmé változott. Zmeskál Sándor főjegyző javasolta még ezen felül százkét ember - itthon maradó nemzetőrök helyett- felállítását.

 Eckernek ennek ellenére az a véleménye, hogy Zichyt terheli a felelősség a győri nemzetőrök meghurcolásáért, mivel minden  áron katonásdit akart játszani és csatatérre küldeni embereit és polgártársait. „Nagy a felzúdulás a megyei nemzetőrök soraiban is, a falusiak kijelentették, első kilőtt golyólyuk nem az ellenség sorainak szól majd, hanem  Zichy Ottónak.” Szeptember 24-én Lukács Sándor kormánybiztos gróf Eszterházy Károly főispánnal egyetértve elrendelte a városi és megyei nemzetőrség negyedének Pápára vonulását. Sorshúzással döntötték el kik vonulnak, de a hátra maradóknak  is készülni kellett.

A majoriak egyáltalán nem akartak menni. Grünwald nemzetőr emiatt éles szóváltásba keveredett a kormánybiztossal, tettlegességre is sor került volna, ha Gönczöl vendéglős nem védte volna meg Lukácsot. A sorshúzás megkezdése előtt sokan kijelentették, hogy katonai szolgálatra alkalmatlannak érzik magukat és orvosi vizsgálatra óhajtanak menni.

Köztük makk egészséges fiatalok, állig felfegyverzettek, akik naponta izgattak a harctérre vonulás mellett. Többen a kisorsoltak közül helyettest állítottak maguk helyett s ezeknek ötventől-kétszáz forintot fizettek. Ez persze csak időnyerés, mert a végén csak el kellett menniük. Délután olyan parancs érkezik, hogy a nemzetőrök Pápa helyett Komáromba vonuljanak. Ecker is tudósít ezen eseményekről és Lukács kormány- és nemzetbiztos önkényeskedéseiről.

Győr megye által összeállított újoncok névsora :

helység

létszám

Összesen

Csanakfalu :                 

nyolc  fő

 

Csanakhegy:                

tizenkét fő  fő

 

Ménfőpuszta és-hegy: 

tizenhat fő  fő

 

Ménfőcsanak

 

harmincnégy fő

            Szeptember 27.-én délután a közgyűlésen Lukács a rekruták felszerelésére kért pénzt, s a vonakodó közgyűléssel szemben Lukács  felugrott s ezeket mondta: „Parancsolom, mint teljhatalmú kormány és nemzetbiztos, hogy úgy legyen , amint kimondtam !”Fellépése letörte a jelenlévőket , méltatlankodva jelentették ki, ha hatalmi szóval akar intézkedni kár a  közgyűlést összehívatni. Amikor néhány nap múlva váratlanul az ellenség Győr felé közeledett, Zichy Ottó azon levelével, amelyben közölte, hogy a bán „táborának akadálozására” a helybeli nemzetőrséget felhívja, a tanács hajthatatlanul szembehelyezkedett, kimondván, hogy mivel „sikerrel s e városnak nagy veszélyeztetése nélkül csak rövid időre sem volna képes ellentállni, az Őrnagy Úrnak ezen felszólítására a helybeli nemzetőrség jelenleg ki nem mozdítathatok.” Mivel azonban a nép között sokan zúgolódtak amiatt, hogy a nemzetőrség nem vonul ki a közelgő ellenség elé, a városi tanács hozzájárult ahhoz, hogy másnap a főtéren kitűzött zászló köré gyülekezzenek mindazok, akik Zichy Ottó parancsnoksága alatt önként hajlandók a Tét község melletti táborban várni a fejleményeket.  

A reakció fegyveres támadása. Jellačić seregeivel átvonul Győrön 

A horvátok győri átvonulását Ecker is lejegyzi . Polgártársai reakcióit és ellentétes érzelmeiket.

 Közlései alapján nem osztom Balázs Péter írását az eseményekről: „ A magisztrátus viszont jobban félt a proletárok felfegyverzésétől.” Akik - a szemtanú beszámolója szerint felfegyverkezve (lejjebb dőltbetűsen kiemelés tőlem) - megfutnak az ellenség túl ereje láttán. Az sincs alátámasztva , hogy az eseményekért magasztalja Lukácsot , aki persze elmenekült a városból. Ráadásul Ecker naplójára is hivatkozik, de ő pont az ellenkezőjéről győz meg tudósításaival.  Nem igazán értem mi lehet az oka.

Közben Ecker a nehéz és válságos helyzetben bátrán cselekszik, veszélyes feladatokat vállal úgy, hogy közben saját érdekeire is gondol- nagyon sok teendője akad , megbízzák futárszolgálattal és természetesen mind e közben menti a  ménfői borát. Kiküldetésben Csanakon jár és leírja az ott történteket. Beszámolója alapján a nemzetőrök viselkedése nem vált ki szimpátiát.

Október 2-án Buchberggel és Beke városi tanácsosokkal reggel kikocsikázott Ménfőre.

 A Kilátóhegyen  sétáltak, egy óra tájban tértek vissza a szőlőbe. Egyszerre csak megperdültek a hegyekben a riadót jelző dobok, megkondultak a vészharangok: Jellačić 16-18 ezer főnyi seregével Ászárra és Kisbérre érkezett. Öt órakor visszakocsikázunk Győrbe. A pincében hagytam 100 akó mustot, vajon mi történik vele? Megérkezve értesült róla, hogy közgyűlést tartottak, ahol elhatározták, hogy felveszik a harcot. Ez a döntés nem tetszett a népnek”, újabb közgyűlést hívott egybe a polgármester. Úgy határoztak, hogy másnap reggel csak az önkéntesek vonuljanak Tétre. A hátramaradó nemzeti őrsereg a túlerőben lévő horvátokkal nem tanúsít  ellenséges magatartást, csak a városi és polgári vagyon megőrzésére a polgárság védelmezésére szorítkozik a fosztogatók és a seregtesteiktől lemaradók ellen.       Október 3-án hét órakor letűzték a magyar zászlót a földre, közel a Mária szoborhoz, itt gyülekeztek az önkéntesek. Néhány kocsi  érkezik, a falusiak villával kaszával vannak ellátva. A városházáról puskákat kapnak, de ezek sem a legjobbak, amellett hiányoznak a töltények. Eckernek eszébe jutott, hogy Ménfőről hazahozatja a mustot és a vermutot. Fogadott hat taligást.

Távollétében a közgyűlés elhatározta, békésen adja át a várost, mivel az ellenállás céltalan, a vége még az lehetne, hogy felperzselik Győrt. A dolog nem ment simán.

Akadtak bőszült városlakók, akik azt kiabálták:Nem engedjük,hanem fegyverrel álljunk ki! Ezek azok, akik a gyűléseken mindig ordítoznak s ha a veszély bekövetkezik elpárolognak, vagy elbújnak valamilyen biztonságos helyre, akár az egérlyukba is.  Hitvány népség! Most is úgy történt. Pár százan összeverődnek ugyan , de amikor híre megy, hogy a  horvát haderő már Táplányban van, visszaadják fegyvereiket.” Gróf Zichy Ottó parancsára ezeket rögtön Csanakra szállították s kiosztották a parasztok között.

Először csak negyven emberből álló előőrs lovagolt be a városba. A népnek lángra lobbant a bátorsága. „Fegyverbe ! Öljük meg őket!”- hangzott.  A Fő-téren összegyűlt ezres tömeg szétfutott fegyverekért. De egyre több katona  érkezett a városháza elé egy határőr kapitány vezetésével, aki  a horvát bán rendelkezéseit közvetítette. A győriek harci kedve lelohadt. „Okosabb is volt , mert nagyon megjárhattuk volna.” Egyébként a bán úgy nyilatkozott, hogy Győr, szabad királyi város lévén, mint a „császár tulajdona megtartandó” A győri vagyonos polgárok elégedettek lehettek, mert a belső városrészek a vártnál kisebb áldozatokkal vészelték át az ellenség keresztülvonulását, viszont a külvárosok és a környező falvak népét a gyülevész had kifosztotta.

A Eckert a városházára hívatják, azt a megbízást kapja, hogy menjen Csanakra gróf Zichy Ottóhoz, közölje vele: személyes felelősség terhe mellett tartozódjék minden támadó cselekménytől.  Este fél hétkor érkezik Csanakra, ahol muskétás parasztok fogadták  és kapitányuk, Bezerédj Kálmán elé vezették. Amikor kiküldetés céljáról értesült, ő is felült a kocsira, vele együtt egy részeg nemzetőr. Zichy Ottó főerejét a csanaki templomtól Ménfőre vezető mélyúton vonta össze.” Élesre töltött puskával  felszerelt parasztjai szintén részegek voltak. Éppen amikor odaértünk, egyikük belelőtt bajtársai csoportjába. Hárman megsebesültek egy pedig a helyszínen meghalt.” Zichy Ottóval közölte az Állandó Bizottság rendelkezéseit. Ő erre a környékből összegyűlt nemzetőrökhöz a következő beszédet intézte:

„Atyámfiai, polgártárs vitézek!

                Az ellenség nagy számban elfoglalta Győr városát, amint a hozzám küldött követ úr nyilatkozik. A mi erőnk oly számos ellenség megtámadására elégtelen, tehát vonuljanak vissza és jelenjenek meg holnap 6 órakor reggel Téten, ahol a nemzeti őrsereget összpontosítani kívánom, hogy oly erővel az ellenséget megtámadhassuk, megrohanhassuk és megsemmisíthessük.”

A csanaki plébános is tudósít az akkor történtekről, bár utólag. A plébániát illető feljegyzésekben- nemzetőrök viselkedéséről:

Ez alkalommal történt meg ‚ hogy az úgy nevezett Nemzetőrök egyike késsel megszúrva — nem rögtön halt meg — hivatott engem, mint helybeli plébánost magához annak ellenére, hogy ágostai hitvalláshoz tartozott. Mivel tehát a hívók fegyverrel fölszerelve voltak , nem voltam képes ellenállni nekik, de kényszerültem menni azért is, mert a beteg már élet- halál küzdelemben volt . Amikor azonban láttam, hogy több részeg fegyveres Nemzetőr körülvette őt, rögtön hazatértem. De alig léptem be a hálószobába, már ismét hat felfegyverezett férfi kényszerített, hogy menjek el a beteget ellátni. Akkor átmenve hozzá, mielőtt foglalkoztam volna vele, a körülállókhoz röviden buzdítást intéztem, amely alatt mindnyájan levéve sapkájukat a legnagyobb tisztelettel fogadták a nekik szóló szavakat, azután szóltam a beteghez: vajon saját maga hivatott e engem mint helybeli katolikus plébánost, aki midőn erre és más hozzá intézett lelki kérdésekre a legnagyobb áhítattal igennel válaszolt, belső le1ki bánatát külső jelekkel ahogy lehetett , kimutatta , megkapta sz általános feloldozást , aminek befejeztével egészen megnyugodni látszott, mig aztán a következő napon elhunyt. Ezt meghallva Fagyas György nagybaráti ág. hitvallásu szolgálattevő megtagadta neki a temetést és csak Haubner Mátyás superintendensétől figyelmeztetve a kisbaráti származásu katolikus módon meghaltnak temetését elvégezte”

A nemzetőrök Csanaki tartózkodásáról Gyapay Pál téti középbirtokos is hírt ad:

„3-K 8-br/is/(október) …úgy hona védelmében a kijelölt ponton Ravazdnál öszveserelendő, csupán az elaggott öregeket, betegeket és hibás férfiú személyeket hagyván  honn helységek őrizetére;mely alkalommal tőlem is a Viktor fiam három általam jól felfegyvezett cselédemmel ment el, kocsisom levén az ötödik. Azonban az este feladván magát Győr, a felkelt nép R/ába/patonának visszakerülve, Csanak-Ménfőre rendeltetett, ahová egy része még az nap későn és 4-kre verradóra el is vergődött; de ahonnnand elbocsájtván, minden baj nélkül-egyéb, hogy többnyire lerészegedtek-hazahajtottak.”

Az viszont nem derül ki , hogy az ellenség kezétől, vagy mint  erről az előző esetben Ecker is  írta , a bajtársaival való duhajkodás miatt történt-e az eset. Október 4-én a horvát csapatok továbbvonulnak.

Eckernek erre a napra még van egy érdekes, gunyoros megjegyzése:  Jellačić értesült Zichy Ottó és Lukács Sándor  eddigi tevékenységéről . Ennek híre hamar elterjedt. Egy kajári zsidó hazatérőben megpihent a csanaki kocsmában, ahol elmesélte a Jellachich (sic!)  kívánságát,  s hozzáfűzte , hogy a bán Pápa felé fordult gróf Zichy elfogására.  „Amint Zichy erről értesült, felpattant a kajári zsidó kocsijára…egyedül vágtatott el. A nemzetőrség látva vezére eltűnését,  hasonlóképpen szétszéledt s mindenki visszatért házi tüzhelyéhez. Zichy Balogh(sic!) Kálmánt is Tétre rendelte, aki ma délután odakocsizott, de lovat és lovasát nem látta senki…” 

Egészen nyugtalanok voltunk, de leginkább akkor, amikor  Jellačić  horvát bán október hónapban seregét Bécs felé Győrön keresztül vezetve az éjszakát itt töltötte, és csak a következő napon dél körül utra készen tovább vonult. fejezte ki félelmét a plébános. 

Október 5.…  délután  öt órakor vonult  be városba a pápai és Veszprém-megyei nemzetőr zászlóalj gróf Eszterházy Károly őrnagy Győr megye főispán vezénylete alatt. A pápai nemzetőrök közül mintegy négyszáznak puskája van, a többi ezer szénavillával, kaszával, lándzsával van felszerelve. „Zenekaruk meglehetősen rossz.” jegyzi meg a legfontosabbat a naplóíró.

Október 6.      Ecker hatvanadik születésnapja. Családi körben szerette volna tölteni. …” de ember tervez, Isten végez”.  Jellačićnak a városhoz és megyéhez küldött futára közölte, hogy az altábornagy seregével estére újra Győrbe jön.

Erre a hírre a veszprémi nemzetőrség Csanakra vonul ki. …Vajon nem cselfogás-e a futárküldés, hogy ezáltal félrevezesse a nemzetőrséget ?...

            Este 6 órakor Móga tábornok vonult be  Győrbe mintegy 15 ezer főnyi vegyes összetételű seregével. Vannak köztük Don Miguel gránátosok, Sándor-, Miklós- és Würtenberg- huszárok, különféle önkéntesek, honvédek  és nemzetőrök.

Csontos Venánt a veszprémi nemzetőrök érkezéséről így tudósít: „Három nappal ezelőtt nagy örvendezéssel jelent meg Veszprém megyéből körülbelül kettőezer Nemzetőr, akikből két kapitány és három pap a plébániaépületbe voltak helyezve. Ezek elvonulva december 18-ig katonaság nélkül voltunk.”

            Csapatok vonultak át a városon nyugat felé. Katonai kórházakat állítottak fel.

            Hírek érkeznek  Jellačić embereinek Öttevényen, Szt. Miklóson és más községekben végbevitt garázdálkodásairól. Mindenhol raboltak és fosztogattak , asszonyokat és lányokat becstelenítettek meg.

            A Bakonyban viszont felfegyverzett parasztok szedték össze a horvát fosztogatókat. Az uradalmi vadászokhoz kisérték , ahol egymás után agyonlőtték őket.

Október 11.:  Október 1-én gróf Batthyány miniszterelnök leköszönt.

V. Ferdinánd kiadta a manifesztumát, országgyűlést feloszlatta, végzéseit semmisnek jelentette ki. Jellačić a magyarországi hadak fővezérévé és teljes hatalmú császári helytartóvá nevezte ki. Október 11-én Eszterháza-Simonfalva-Lövő irányában Zichy Emánuel 2500 főnyi csapatával, köztük Sándor huszárokkal s pár ágyúval megtámadta a visszavonuló horvátokat, akik sokkal nagyobb létszámmal rendelkeztek. Zichy Ottót s 1500 főnyi Győr megyei nemzetőrt tartalékként osztották be a támadok mögé. Későn érkeztek . Egy század Sándor-huszár egy kőhidat akart elfoglalni s azért a támadóvonalból kiválva, afelé a magaslat felé tartott, ahol a győrmegyeiek állottak. Amint ezt Zichy emberei meglátták, ellenséget vagy visszavonulást sejtve, megijedtek , megfordultak és elkezdtek futni. Csütörtökön a koroncói , ménfői , kis-és nagybaráti,valamint nyúli hősök már javarészt otthon voltak , anélkül , hogy a legcsekélyebb veszteségük is  lett volna.

Október 14.„Ma toppant be városunkba a gróf Zichy Ottó alatt álló Győr megyei nemzetőrség „hősi” csapata , amely vad menekülésben futott hazáig. „

Október 19-én futár érkezik, hogy a városi és megyei nemzetőrök csatlakozzanak Kossuth komáromi seregéhez s az esztergomi nemzetőrökhöz, akik 24 ágyúval is fel vannak szerelve. Fegyvereket elismervény  ellenében be kell szolgáltatni. Mindenkit felszólítanak, aki csak mozogni tud, hogy csatlakozzék Kossuthoz.

Kossuth Lajos Győrben

A dunántúli körútja során Győrbe is ellátogató Kossuth Lajos október 20-án érkezett Győrbe, ahol a polgármester magasztaló szavaira —amelyekkel őt Magyarország megmentőjének nevezte — Kossuth szerény hangvételű beszéddel válaszolt, hangoztatván, hogy a közös célért együtt fáradozva menthetik csak meg a hazát, s ha majd ez valóság lesz, akkor ő is együtt fog örvendezni azon a többiekkel, hogy a maga részéről is hozzájárult a cél eléréséhez. Azután a nemzetőrséghez szólt néhány szót, s megtekintette felsorakozott alakulataikat,  majd az üdvözlésére kivonult diákok sorfala között elvonult.

Este a várost kivilágították, és a nemzetőrök díszőrséget álltak.

„Kossuth lelkes fogadtatásának megszervezése már Lukács Sándor kormánybiztos nevéhez fűződik.” Megjegyzem ez is pontatlan idézés mert Korbonits polgármesteré az érdem. Ez így konkrétan nincs leírva, lehet ,  hogy igaz , de a forrást nem találtam. 

Ecker Kossuthot méltatva és Csányit és a város kapitányt elmarasztalva  írja : október 20. Kossuth Lajos érkezett a városba, beszédet mondott :

            …”mindannyiunk közös összefogása mentheti csak meg a hazát” …Kossuth udvarias humánus ember , aki mindent jószóval ér el, inkább kér, mint parancsol.  Pontos ellentéte Csányi fő kormánybiztosnak , aki faragatlan , nyers betyár . A beszállásnál a városkapitány ismét kitüntette magát. A csupa falusiakból álló Győr megyei nemzetőröket a belvárosi házakba irányította, míg az előkelő pestieket Ujvárosba.

A schwehati csata és előzményei:

Október 21-én a győri városi és megyei nemzetőrség elvonul Öttevényre.

Október 24-én Lukács Sándor rendeletben az összes győri és környékbeli nyugalmazott tisztek eskütételét rendeli el az alkotmányra. Akik elmulasztják, azoktól megvonják a nyugdíjat s egyben ki kell vándorolniuk.

Kossuth még október 3-án felszólította Lukácsot arra, hogy az újoncozás sikere érdekében vegye igénybe a hadra fogható és a nyugalmazott tisztek közreműködését is. Még ugyanezen a napon arról is intézkedik, hogy az egyházi személyek öltönyükön nemzeti színű szalagot viseljenek, a nemzetőri szolgálat alól magukat eddig mentesítő egyének — különösen az oklevelesek — legalább a belső szolgálatban részt vegyenek, végül a magyar bankjegyeket mindenki ellentmondás nélkül fogadja el.

Csontos Venánttól ezzel kapcsolatban semmi tájékoztatást nem kapunk. Nem hajthatta végre, elszabotálta estleg nem tartja említésre méltónak. Feljegyzései általában összegzések az évekre vonatkozóan, ezért nem is merte beírni. Ennek oka lehetett az osztrákok ott tartózkodása és abbéli félelme , hogy a napló illetéktelenek kezébe kerülhet.

Október  25.” A nyugalmazott tisztek közül akik jelentkeztek, felesküdtek az alkotmányra. Lukács magyarul szólott hozzájuk.”Remélem mondta –nincsen Önök közt olyan szerencsétlen, aki ne tudna magyarul.” Sajnos több ilyen akadt. Ezeknek Dursza Miska toborzótiszt olvasta fel az eskü szövegét.”

A győri nemzetőrök Kossuth seregéhez csatlakoztak.

A Móga vezette sereghez kellett vonulnia azoknak a győri és a megyei nemzetőröknek, akik a szeptember 24-i sorsoláson II. számot húztak. A megriadt gazdagabb polgárok 60—100 forintot fizettek azoknak, akik helyettük vállalkoztak a táborba vonulásra. A támadóvonalba való beosztáskor Zichy azzal a kéréssel fordult Móga tábornokhoz, hogy a győrieket „csatárokként” alkalmazza, mert ebben gyakorolták magukat. Ennek következtében zászlóaljunkat a jobbszárnyra rendelték s a győrmegyei nemzetőrök közé osztották be.”

Ez biztonságuk szempontjából megnyugtató, élcelődik Ecker .

„A megyei nemzetőrök fényes bizonyítékát adták már hősiességüknek első megfutamodásukkor. Nem kétséges legközelebb is így cselekszenek , de most már magukkal ragadva városi bajtársaikat is. Következőleg városi nemzetőreink élete nincs veszélyeztetve” vonja le a következtetést a naplóíró.

            Október 30-án a schwechati csatamezőn a győriek sem bátrabbak, sem gyávábbak nem voltak a többi nemzetőrnél: amikor a rend felbomlott, ők is futásnak eredtek.

 „Már rég túlvalánk a délutáni két órán - írja visszaemlékezéseiben Rónay Jácint -,midőn a közelső magaslat szegélyén hirtelen ágyuk meredtek fel, fölöttünk golyók sivítottak.  - Nemzetőreink egy része, nem várva bé a már útra kelt visszavonulási parancsot, futásnak eredt.- Miért szépítgetném, követtük őket mind, mind …- Egy óranegyednyi távolságra lehettünk, midőn egy úri csapat tajtékzó lovakon vágtatott el mellettünk. Kossuth Lajos volt és kísérete. Vissza, vissza a csatába! mennydörgött a kísérők egyike, Bónis Samu. Megálltunk, de mivel ők folytatták útjokat, követtük a magas példát... Másnap kocsin, gyalog, aki hogyan tehette, bévonultunk Győr városába csendesen, zeneszó éljen nélkül.”

Október 31. Németh Sándor szolgabíró ma délben visszaérkezett a schwechati táborból. Tegnap reggel a haderő megindult Bécs ellen. A magyar sereg közép- és  jobbszárnya  az állandó ellenséges ágyútűz ellenére is kitartott, de a balszárny meghátrált. Ide voltak beosztva a győri nemzetőrök. Zichy őrnagy mindenáron visszaakarta tartani a nemzetőröket, de hiába. Az egész balszárny rendetlen futásba kezdett.

Este és éjszaka berobognak az első kocsik a megfutamodott győrmegyei nemzetőrökkel. Ötvenes- hatvanas csoportokban jönnek és mindjárt haza tartanak, hogy kipihenjék hadi fáradalmaikat. November 1. Mindenszentek. Egymás után érkeznek meg hős nemzetőreink és nem tudnak eleget mesélni azokról a veszedelmekről, melyeket ki kellett állniuk. Előadásuk szerint olyan rettenetes kereszttűzbe kerültek, hogy a sűrűn repkedő golyóbisok az eget is elsötétítették. Mégis milyen csodálatos, hogy drága hőseink haja szála sem görbült meg eme borzalmak tengerében.”

Egész nap tartott a megyei nemzetőrök rendezetlen visszaözönlése.

”A tudósítások szerint a jobbszárnyon a borsodi nemzetőrök falként állottak, míg a balszárnyat a győri, mosoni, komáromi, esztergomi nemzetőrök foglalták el. Az első vonalbelieknek puskájuk, a mögöttük lévőknek dárdájuk és kaszájuk volt, míg a harmadik vonalbelieknek már nem jutott érdemleges fegyver.” Amikor az osztrák haderő jobbszárnyát a magyarok visszanyomták, balszárnyunk ellen fordultak és visszavonulásra kényszerítették. Ez maga után vonta a magyar jobbszárny visszavételét is.

” Ezzel elveszítettük első szabályszerű ütközetünket , ami nem is csoda. Nincsenek hadvezéreink, (Móga állítólag nem sokat ért a hadviseléshez) tábornokaink, törzstisztjeink, csak tapasztalatlan őrnagyaink. Földből kinőtt katonáink még fegyelmezetlenek, nem értenek a tűzfegyverekhez sem. Nincs vezérkarunk, utászokról, mérnököről nem is szólva. Mit kezdhetnénk hát egy jól begyakorolt, mindennel felszerelt s méghozzá túlsúlyban lévő ellenséges haderővel? A jó Isten (sic!) fordítson mindent javunkra!”

Gyapay Pál is ír a csatáról: 30-k 8-br/is//(okto-október )Megütközvén Ausztriában a magyar hadsereg a császáriakkal, a Győr megyei őrsereg-kik közt két fiam is, pedig az egyik kapitán-újabb gyalázattal meg-és hazáig szaladt; dicsérje aztán valaki a magyar hősies bátorságot!

Az ellenforradalom támadása a császári hadsereg második háborúja

 Ennek a gyászos kimenetelű harci eseménynek nem várt következményei is lettek. Csányi László, a dunántúli sereg teljhatalmú kormánybiztosa november 2-án Lukács Sándorhoz írt levelében elrendelte, hogy mindazon Győr városi nemzetőröket, akik a schwechati csatában megszaladván az egész tábort a legnagyobb veszedelembe dönt-
hették, s ezáltal a haza védelmére alkalmatlanokká váltak, le kell fegyverezni, fegyvereiket Komáromba kell küldeni, mert vannak még fegyverzetlen férfiak az országban, akik „reményt nyújtanak azon fegyvereknek a haza védelmében erősebb karokkal leendő forgatására”. Lukács Sándor már a következő napon falragaszokon közzétett rendeletében úgy intézkedett, hogy „minden Győr városi nemzetőrtől minden fegyver holnap délig okvetlenül beszedessék” Ezen rendelkezésék a következménye általános felzúdulás lett, amikor a nemzetőrség kapitányai fenyegetőleg tiltakoztak a rendelkezés ellen, s szemére vetették, hogy eljárását igazságtalannak és önkényesnek tartják. A győri nemzetőrség, amelynek magvát végső soron a volt polgárőrség alkotta, s amelyet ráadásul a városi hatóság nem is akart kiengedni saját rendelkezési hatásköre alól, már nem felelt meg az akkori hadviselés követelményeinek, s ezért tette meg az őt felkereső küldöttség előtt azon visszatetsző javaslatát, hogy adjon a város 300-400 sorkatonát, s akkor a nemzetőrségnek nem kell többé kivonulnia.

„Az igazsághoz híven meg kell jegyezni, hogy Csányi és Lukács nyilatkozataiban sok a túlzás és méltánytalanság. Maga Kossuth is világosan megállapította mint szemtanú, hogy a komáromi kaszások futamodtak meg legelőször, magukkal ragadván a többieket. Kossuth még kocsival sem tudta utólérni a komáromiakat. A felbomlott rendben még a Győriek sem tudtak megállni, elsodorta őket az áradat.  Eszeveszett Zichy Ottó őrnagy meg egyenesen parancsot adott a győrieknek a hazavonulásra.”

A jómódú , nyugalomhoz szokott polgárok Lukács Sándornak erélyes, rendkívüli intézkedéseiben az erőszak alkalmazását látták, s ha csak tehették, ellenszegültek rendelkezéseinek. Az ő szemükben Lukács vagy ahogyan egymás között nevezték, „Győr Robespierre-je”, lassan gyűlölt diktátorrá vált, s a schwechati csatavesztés után a fegyverek beszedése miatt ellenfelei az utcasarkokra akasztófát rajzoltak, amely alá az ő nevét írták. Ugyanakkor a nyugalmukban megbolygatott polgárok a kávéházi asztalok mellett nagy hangon kezdték ócsárolni a „goromba cudart”, hogy amint rajzolva volt, úgy kellene a valóságban is felakasztani. E gyalázkodásokat annál inkább megtehették, mert észrevették, hogy felhívásaiban az „elibém hurcoltatom, keményen megbüntetem, elkoboztatom stb.” kifejezések nem egyebek a puszta fenyegetésnél.

Győr védelme 1848 decemberében:

November 6. A város tízezer gyalogosból, kétezer-ötszáz lovasból és megfelelő tüzérségből álló helyőrséget kap. Minden oldalról sáncokkal veszik körül.

November 8. Lukács Sándor rendeletet adatott ki, hogy a város és megye lakosai ásóval, kapával, csákánnyal, lapáttal, fejszével jelenjenek meg a bécsi vonalnál a temető mellett, ahol az erődítési munkálatokat már megkezdték.Jellemző eset történt ma is a sáncmunkáknál. Több száz falusi ember jött be,  kimentek a vonalhoz,  de ott egy teremtett lelket sem találtak,  senki sem volt kint,  aki a munkákat vezette volna. „

November 10. Újra sok száz ember jött be sáncmunkára vidékről, s megint nem találtak senkit sem a bécsi vonalnál, aki munkába állította volna őket.

November 11. vasárnap : Ecker azon  szomorkodik, hogy a diákokról egészen megfeledkeztek s ahelyett, hogy az iskolákat megnyitották volna, kaszárnyákká változtattak át. „ A kis tanulók és diákok tanítását nem szabadott volna felfüggeszteni, hisz mindent elfelejtenek, amit eddig tanultak.”Május óta szünetel már az oktatás.” 8-13 évesek égő szivarral mászkálnak fel-alá az utcákon, minden felügyelet nélkül. Veszekednek, verekednek, káromkodnak naphosszat. Meglopják szüleiket, a pénzt elpazarolják, nem járnak templomba s vallásoktatás nélkül egészen elvadulnak. Szép nemzedék növekszik így fel!”

A fentieket megerősíti Csontos Venánt írása is, bár véleményem szerint nem ennyire ilyesztő a csanaki helyzet. A plébános sem örül, mert tönkre teszik az iskolát -Heckenast Honvédbizottmányi üléseivel -és a diákok sem járnak iskolába és nem tudnak tanulni

November 14. csütörtök. Ecker kritikusan látja a sánc elkészültét nincs munkabeosztás, sem irányítás, mindenki azt tett, amit jónak látott. Véleménye szerint ilyen körülmények között hat hét múlva sem lesz készen a sánc.

November 18. A sáncmunkák folytatódtak. Komoly buzgalomnak semmi nyoma.  Az emberek inkább elszórakoztak egymással mint dolgoztak

A forradalom és szabadságharc, horvátok átvonulásának következményei a faluban is lecsapódnak: A falubeli lakók különféle szolgáltatások miatt, különösen kocsi fogatok miatt, amire a magyar katonaság kényszerítette, hogy teljesítsék, igen sokat szenvedtek, ezért annyira elkeseredtek,hogy nyíltan kijelentették: már a polgári elöljárók parancsainak nem engedelmeskednek”. Sokallják a beszolgáltatásokat,élelem,hadi szállítás  és sáncépítés terheit. Ecker megemlíti a naplójában Ferenc József trónra kerülését. December 7. „Ezekben a napokban jelent meg a „Wiener Zeitung”-ban Ferdinánd császár manifesztuma, melyben lemond az osztrák trónról, unokaöccse, a 18 éves Ferenc József javára”

A katonai helyzet gyökeres megváltozását tükrözik Csontos Venánt csanaki plébánosnak a Historia domusban rögzített sorai is. Az ő bejegyzéséből tudjuk, hogy a császári seregtől Nezsidernél vereséget szenvedett magyar seregből a huszárok december 18-án, majd másnap gyalogosok érkeztek Csanakra.

Ezen a napon estefelé érkeztek huszárok, akiknek kapitánya Matyasovszkij nevű, de azon az éjjelen egy óra körül 600 gyalogos jött ‚ akik Nizsidernél az osztrákoktól legyőzve a Fertő tónál ágyékig vizbe merülve mindenütt s Rábaközön keresztül Győr felé közeledve Csanakon éjszakáztak, akiknek az éjszakások legfőbb mestere L. Widersberg báró adjutánsával a plébánián éjszakázott, /‘töltötte az éjjelt/, de következő nap korán reggel Győrré kellett menniök. Ezek a huszárokkal együtt elvonulva december 19— én körülbelül este 6 óra kötül jöttek magyar gyalogosok, ugy nevezett “pesti huszárok”, s kiknek legfőbb tisztjük az erdélyi származásu Incédy báró adjutánsával együtt a plébánián választott szállást, igazában ezek rövid ideig, ugyanis 4 napig tudtak itt maradni, akiknek Győrré való távozásával Csanakon többé magyar katonaság nem volt látható. 

Balázs Péter írásában megint pontatlanságot találtam, de ez nagyon feltűnő és ellentmondásos , alaposan utána kell nézni a hivatkozásainak:

„Lukács az  események sodrában — Győr eleste előtt — meghitt ünnepség keretében még egyszer összetalálkozik a város lakossággal. December 18-án tartja meg zászlószentelését a győri székhellyel toborzott 39. honvéd zászlóalj. A mintegy 1200—1400 főből álló alakulat a nemzetőrség zenekarának kíséretében vonul ki a csallóközi Sárásd pusztára, ahol Rónay Jácint misét celebrál, majd lelkesítő beszédet tart. A zászlóanyai tisztet a néhai dohányárus leánya, Lukács Sándor gyanított menyasszonya, Christen Róza tölti be.” Ecker  naplójára viszont nem hivatkozik, sőt csak az u.n. Káptalani naplóra.

Ecker december 17-re teszi az elvonulásukat ! „ Reggel a 39. honvéd zászlóalj elhagyja városunkat és észak felé vonul. Ezek a szegény fiúk aligha tudják az ellenséget feltartoztatni, hisz egyetlen egyszer sem sütötték el még a puskát gyakorlatozás közben. December 18. - Lukács ma elrendelte, hogy közös pénztárban őrizzék a városi pénzeket, ha az ellenség betörne, innen azonnal elszállítsák. „

Kossuth december 10-én az ország népét a honvédsereg támogatására szabadcsapatok alakítására hívta fel. Ennek értelmében Lukács Sándor december 19-én Győrben falragaszok útján szintén felhívást intézett a környék lakosságához .

„Győr vidéke a rabló ellenség erőszakos betörése által nagy csatának lesz színhelye.  De míg a magyar katonák harcolnak egy felől, hogyan nézheti a föld népe hidegen, miként rabolják és égetik más felől a falvakat a betört ellenséges csapatok. Föl hát nép!Keljetek föl tömegben, takarítsatok el az ellenség elöl minden eleséget. Oldalt, hátul, leginkább éjjelenként, midőn az ágyúk nem dolgozhatnak, nyugtalanítsátok, öljétek a gonosz fajt, ne hagyjátok pihenni soha, szedjétek el élelmi szekereit, s ha kell, égessétek föl előtte a helységeket, hogy élelmet ne találjon. Minden helységben van elég lelkes ember, minden helységben legyen vezér az, akit a nép legjobban szeret, egyesüljenek a fővezér zászlója alatt, és isten és hazánk szent nevében gyöngítsék, irtsák a gonosz fajt.”

A kormánybiztos az ország elnökének megbízásából Mednyánszky Sándort nevezte ki fővezérnek. Fölhívásában azt is megígérte, hogy amit az ellenségtől elfoglalnak, „az a ti zsákmányotok marad – ahány embert elfogtok, vagy megöltök, annyi két pengő forintot kaptok – amennyi fegyvert, puskaport elfoglaltok, készpénzzel veszi meg tőletek az ország.”Három nap múlva a naplóíró megjegyzi, hogy Lukács a megyei és városi börtön foglyait  is szabadon engedte, s öt forint zsebpénz mellett még fegyvert is adott a kezükbe. Ez a rendelkezés szerinte  megingatta a népben a kormány iránti szimpátiát s olyan hangok is hallatszottak, hogy most már két ellenség ellen is harcolni kell: az egyik a külső, a másik a most felfegyverzett rablóbanda.

December 20. „A hőmérő hirtelen 7 fokra süllyedt fagypont alá.” A sáncokon táborozó gyalogságra és tüzérségre szörnyen hatott a hideg.   Görgey tábornok vezérkarával Győrbe  érkezett.

December 25. Ecker  beszámol  a városban illetve körülötte lévő védelemről, itt olvashatunk  a csanaki és ménfői ,véderőről is: „

D./ A pápai-úton és a Rábánál Karger-dandár öt ágyúval, egy zászlóalj honvéd, négy század Sándor-huszár Csanakon, Ménfőn, Nagybarátin.  …

Összesen tehát 12000 fő, ebből 2500 lovasság és 52 ágyú.

Győrben december 27-ig maradt a magyar sereg. „ 

Az osztrákok elfoglalják Győrt:

Az ellenséges fővezér, Windich-Grätz herceg három oldalról be akarta keríteni a magyar csapatokat, Görgei pedig erősítések beérkezésében reménykedett. A győri sáncokat ugyanis túlméretezték, a ha kisebbre készültek volna, akkor tovább tudta volna Győrt tartani . Sáncolást Kohlmann, a feldunai sereg volt vezérkari főnöke tervezte meg, de oly nagyra méretezte, hogy a védekezéshez 70—80 ezer emberre lett volna szükség.

A beköszöntő kemény hidegben pedig a folyóvizek és mocsarak olyan keményre fagytak, hogy ágyúval is át lehetett kelni rajtuk. A feldunai hadsereg közel fele viszont a Duna bal partján rekedt, mert Görgei - alaptalanul - onnan is túlerejű támadástól tartott.

Győr védelmét kérte tőle Kossuth is, aki egymást követő leveleiben erősítéseket ígért. Délvidékről felrendelt csapatok azonban csak Budán, december-január fordulóján csatlakozhattak Görgei seregéhez. Perczel azonban lekéste a csatlakozást, Körmend felé tett egy kis kitérőt, kb. két napot veszített, ám legjobb esetben is csak december 26-án este érhette volna el Győrt feltéve, ha nem ütközik a várost bekerítő cs. kir. oszlopok egyikébe sem. December 27-én hajnalban Görgei kiürítette a várost, s csapatait több oszlopban megindította a Vértes hegység feléGyőr kiürítése december 27-én az utolsó pillanatban történt. A cs. kir. fősereg már nem tudta bekeríteni a várost, amikor Görgei kivonta onnan seregét. Ezután Görgei budai úton indult meg Buda felé.

December 27. Éjfél után megkezdődött az egész magyar haderő visszavonulása.  Ezután különféle osztrák csapategységek érkeztek úgy, hogy végül három hadtest szállta meg a várost Alfred zu Windisch-Grätz herceg tábornagy vezetésével.

Csontos Venánt Csanak lelkésze így tudósít a Győrben történtekről:

„December 27-én, vagyis Szent János evangélista ünnepén reggel 8 óra körül osztrák katonaság akkora rohammal tört előre, hogy rövid idő alatt a Győr körüli minden község tele lett velük. Ezt látva a magyarok mind Győr városából, minden nagy helyiségből és a földből készített erődítésekből úgynevezett sáncokból mintegy szempillantásra kiugorva késlekedés nélkül Pest felé menekültek. „

Ez alkalommal Csanakon  szállásoltak el  négyszáz  lovast ,” úgynevezett ulánusokat, akiknek legfőbb tisztje, egy főhadnagy adjutánsával együtt a plébániaépületben lett elhelyezve.”Ezután több tiszt is megjelenik, e tisztek közül volt egy Vallis nevű követ, aki nagyszerűen beszélt magyarul. „Valóban egyszer kijelentette, hogy ő magyar, de semmiképpen sem Kossuth-féle magyar.” Alig fejezték bel vacsorát, a vendégtisztek visszavonultak szálláhelyükre, együtt éjjeli pihenésre tértek, de kevés lehetőségük volt az alvásra. Jött egy követ, aki szigorú parancsot hozott, a katonáknak Szabadhegy felé vezető úton még azon az éjjelen Bábolnáig el kell jutniuk. A magyarokat pedig tovább kergessék. Parancsot megkapták késedelem és minden méltatlankodás nélkül felkeltek és háromnegyed órán belül az egész hadtest teljesen készen állt. Csanaki vezetővel, Szabadhegy felé vezető úton nekiindultak és zaj nélkül elhagyták a falut.

„Ezek elvonulásával többé semmi katonaság nem érkezett Csanak faluba. „

Bezerédj birtok feldúlásáról is tudósít: ”Ménfőn a Bezerédy rezidencia az osztrák hadsereg bejövetele után sokat szenvedett, ugyanis több katona belépve ott a forradalom bizonyos jeleit vették észre, nevezetesen: a nemzeti zászlót, amit magukkal is vittek Győrbe.”


December 31.Gróf Zichy Ferraris Bódog a következő hirdetményben közölte hivatalba lépését: Győr megye összes lakosaihoz! Ferenc József Ő Felsége elleni minden bujtogatástól, hódoló alattvalói tisztelettel és feltétlen engedelmességgel fogadja parancsait a most e megyében csak közbenjárásával feállított hatóságoknak, s ne veszítse szem elől soha, hogy a legkisebb engedetlenség, bujtogatás vagy bujtogatók tüsténi felnemjelentése (sic!) a legszigorúbb büntetés, mely a fennálló társas viszonyok feldúlóira van kiszabva kérlelhetetlenül vonja maga után. … Nyomor és halál vár azokra, kik bármi ürügy alatt egy más hatalomhoz hajlani merészelnének!”

A plébániai feljegyzésekben a következőket olvashatjuk ebből az időből:

„Amikor azonban december hónapban az osztrák hadsereg bevonult, újra kezdett a béke helyreállni, elé sok gyermek iskolába járva a kötelező szokás szerint az első félévi vizsgán is átestek nagyon tisztelendő Rosenberger Hónor Főapátsági dékán úr elnökletével.”

Az osztrák haderő megjelenésekor „Heckenast Endre kántor és jegyző, a forradalom és szabadságharc tántoríthatatlan híve sem kerülhette el a felelősségre vonást. Zichy hirdeményének nem marad el a hatása, Heckenast is feljelentik,  Zánthó Mihály főügyész által vezetett napló és a plébániai feljegyzések szerint több forradalmi bűnnel vádolták: „Igen sokszor hozzájárult mind szavával, mind tettel a nép felizgatásához, továbbá szoros kapcsolatot tartott fenn a túlzó elvű győri ifjú prókátorokkal. Rendszeresen részt vett gyűléseiken s Ők is kijártak hozzá Csanakra.” Segítette követnek választani Kálóczy Lajost a Sokoróaljai  járásbanHeckenast András mester azonban  több forradalmi bűnnel volt vádolva, különösen: hogy ő igen sokszor hozzá járult mind szavával min tettel a nép fölizgatásához, elfogták és e miatt mint bűnöst 14. napi börtönre ítélték, ezenfelül még 16 forintra lett megbüntetve”

1849 tél és tavasz 

1849 elején, tehát a császári seregek Győrbe történt bevonulása után, a parasztok újra elárasztják kérvényeikkel a hatóságokat, sőt néhány esetben erőszakosan is fellépnek a földesurak ellen, de a hatóságok félreérthetetlen szigora rövid idő alatt elfojtja ezeket a kísérleteket. A csanaki, jómódú, zömében német származású gazdáknak nem volt oka a félelemre. Az is megnyugtató volt a számukra, hogy az új császár, Ferenc József is megerősítette: az úrbéri telek a volt jobbágyok tulajdona, érvényben marad a kilenced, a tized és a robot eltörlése is. A csanakhegyiek és a ménfőiek többsége meghúzódva várta a helyzet jobbra fordulását. A falubeli gazdákat csak távol levő katona ifjaik sorsa nyugtalanította.  Ménfőiek sokkal több katonát adtak, mint a csanakiak, másrészt semmit sem tudtak arról, hogy hol, milyen körülmények között élnek - ha élnek még - a forradalom és a szabadságharc oldalán harcoló fiaik.

Február 8.”Zichy Ottó gróf Komáromból a Csalóközbe ment néhány száz honvéddel népfelkelés szervezésére. Állítólag Győrt is meg akarja támadni. „

Ecker az új viszonyokkal és vezetőkkel sincs megelégedve, őket is megkritizálja: A királyi biztosok ugyanabba a hibába estek, mint tette Lukács Sándor. Balfogást balfogásra halmoztak. Ahelyett, hogy megnyerték volna mások bizalmát, családok átkait idézték a fejükre. Az osztrák kormánynak rossz szolgálatot tett  Zichy és Aponyi. Szerinte idáig még nem viselhettek hivatalt, mert cselekedeteikből hiányzott a tapintat, s a gyakorlat folytán nyerhető biztonság. „A kis tolvajokat felakasztják, a nagyokat futni hagyják. „

Windis-Gärtz a döntőnek vélt kápolnai csatát végső győzelemként jelentette az Olmützbe menekült uralkodónak. Ferenc József és környezete elérkezettnek látta az időt, hogy az álarcot végleg levetve hazánkat is megfossza korábbi, részleges önállóságától is, és beolvassza a birodalomba, mint tartományt. Az udvar kiadta az olmützi ún. oktrojált alkotmányt.

Azért Ecker nem vesztette el a humorát , ő ezzel a humoros történettel emlékezik meg a kápolnai csatáról, érzékelteti  az egyszerű falusi emberek hozzáállását az akkori helyzethez: A kápolnai csata után Windisch-Grätz herceg magához hívatta a községi bírót és a képviselőtestületet s felszólította őket, legyenek hívek a császárhoz.

A bíró így válaszolt: „Főméltóságú Uram, velünk nincs semmi baj, mi mindnyájan jó érzelműek vagyunk, de a papunk velejéig schwarzgelb gazember, megérett az akasztófára”

Ecker János naplójában próbálja tükrözni az akkori győri - de országosan is érvényes - társadalmi megosztottságot : „Az osztrákoktól megszállt Magyarországon hogy megoszlanak a vélemények!

A családokon belül sincs sokszor egyetértés. Szülők és gyermekeik más-más véleményen vannak,  sőt maguk az öregek is ellentmondanak egymásnak.” Kiderül az is, hogy aszerint, hogy a társadalomnak melyik osztályához, vallásához és nemzetiségeihez tartozik, érdekeinek megfelelően jobbára oda is  húz a szíve:

„A tehetősek és a mérsékeltek az osztrákokhoz húznak, a nincstelenek Kossuth-hoz.

A tehetősek közt az evangélikusok Kossuthot pártolják, főleg pedig az úgy nevezett színmagyarok.  A német elemek természetesen osztrák érzelműek.”

A protocullomban az iskolát és a mestert érintő eseményekről olvashatunk: Az iskola épületének megrongálódása, a padok az ablakok, kályhák, az iskolához szükséges egyéb eszközök részben vagy teljesen tönkrementek. Nagy gondot okozhatott az egyházközségeknek a tanítás és az anyagiak szempontjából, melynek okozója az elégedetlenkedők leghűségesebb társa, a mester: Heckenast András. Róla a plébánosnak az a véleménye , hogy  a nép félrevezetője és a forradalom legnagyobb előmozdítója.

Oka pedig az iskolában  és a mester szobájában oly gyakran tartott összejövetelek. Vajon  hogyan zajlottak, kik voltak ott és mit csinálhattak ? Erről nem tudósít a krónikás. Arról viszont igen, hogy szerinte Heckenast a tetteiért nem vállalja a felelőséget és nem (akar)emlékezik az eseményekre. „A Mester azonban Heckenast András, úgyszólván: az elégedetlenkedők 1ehűségesebb társa, a nép félrevezetője és a forradalom legnagyobb előmozdítója , bár elcsukva volt, semmiről semmit nem akart tudni.” 

Úgy vélem ebből az is kiderült, hogy a mestert nem tudták megtörni, nem kompromittál senkit, nem adta ki a nemzetőröket, a Kossuth pártján állókat , ellentétben azokkal akik őt börtönbe jutatták. Nem hajlandó bevallani azt sem, amit a forradalom és szabadságharc addigi eseményeiről, a gyűléseken és a honvédelmi bizottmányban elhangzottak.

Függetlenül a politikai változásoktól Csanakon sem hiányoztak az emberi együttélésből és emberi hibákból fakadó feszültségek. –  1849 az az év, amikor a „falu és a plébános”, valamint „Heckenast Endre mester és jegyző” közti feszültségről bőven hallunk. Található a Pannonhalmi Levéltárban egy levél a főapáthoz, Rimely Mihályhoz, mint legfőbb kegyúrhoz, amelyet Csontos Venánt plébános és 9 elöljárója írt alá, és orvoslást kérnek panaszukban. A helyzet így rekonstruálható. A két fontos beosztást, tanítást és jegyzőséget egy személyben elvállaló Heckenast Endre ellen mind a plébánosnak, mind a falunak komoly kifogásai vannak. Mivel nem találtak más megoldást, először a járási szolgabíróhoz fordultak. Az ki is jött, és először a sértett plébánost, Csontos Venántot kereste meg:

a kibékülést nagy tiszteletű Plébános Urunkkal kísérelvén meg, ki is ezen békés ajánlatot mint helybeli lelkipásztor tulajdon személyére nézve el is fogadta, s az esetről kigondolt, de előttünk világosságra nem hozatott vétkes koholmányokat elfelejtettnek nyilvánítván, mesterével, miután az jobbulását nyilván igérte, lelkészhez illő módon kibékült.– Ami azonban a helybeli közönséget illeti, az a mesterrel való kibékülésről s annak további megtartásáról még csak hallani sem akart, hanem egyet kivéve, mindnyájan a véle való megelégedetlenségöket nyilvánítván ekép kiáltanak fel: Nekünk Heckenast – mesternek – nem kell!”

– A ménfőiek még azzal is fenyegetőztek – akkor még a plébániához tartoztak –„ ők hajlandók elszakadni Csanaktól, „de Heckenast nekik sem kell. Miután a falu nem tudott megegyezni a szolgabíróval a kibékülést illetően, legfőbb kegyurukhoz, a pannonhalmi főapáthoz, Rimely Mihályhoz fordultak orvoslásért.

Az eredményről sajnos nem tudunk.

A dicsőséges tavaszi hadjárat sikerei után Kossuth a „békepárt” és a radikálisok között lavírozott. A képviselők többsége –az április 13-ai zárt ülésen- ellenezte, de a debreceni nagytemplomba áthelyezett nyílt ülésen a lelkes tömeg nyomására sikerült megszavaztatni a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Április 27.Csapatok és újabb csapatok. Vannak köztük, akikről látszik, mennyire helybenhagyták őket a magyarok.

Ecker büszke az osztrákok által lenézett magyar seregek teljesítményére: Ki hitte volna négy hónappal ezelőtt, hogy mivé válik ez a remekül felszerelt, harcias császári – királyi haderő? S mindezt a „nyomorult lázadó” honvédek művelték! Hát alaposan elbántak a fényes osztrák ármádiával! 

Mellékhadszínterek eseményei 1849. április-májusában 

A Dunántúlon -1849 április-májusában- két területen folytak kisebb-nagyobb harcok.

Győr környékén és  délen Somogy - megyében. A Győrbe és a Rába-vonalra elkülönített VII. hadtest Poeltenberg Ernő ezredes vezetésével a Duna jobb partján álló cs. kir. erőket foglalkoztatta.

Május 1. kedd  Elvonultak Moson felé a győri és Győr környéki osztrák csapatok.

            „Délután fél 2 órakor négy becsípett s különféleképp öltözött huszár lovagolt be a fehérvári kapun az utca népének viharos örömujjongása közt. Este nyolc órakor hatvannyolc Miklós-huszár lovagolt be az utcán lelkes éljenzés közt. Brunner Sebestyén közismerten túlzó schwarzgelb, óriási piros-fehér-zöld zászlót tűzött ki a vegyeskereskedésére a következő felirattal: „ Ne bántsd a magyart, mert védi a hazáját!”

Heckenast András is kiszabadult és a magyarok megjelenésével és ott folytatta, ahol az előző év végén abbahagyatták vele. A ménfői földesúrral együtt fegyvert osztott a lázadóknak.

Szabadlábra lett engedve, de amint megjelentek magyarok, első volt a faluban, aki megragadta zászlót a király ellen és mindig résztvett a győri komisszár, Lukács elnökletével tartott összejöveteleken , hogy bensőségesen szolgáljon. Igy az történt, hogy az emlitett mester és Bezerédy(sic!) Kálmán, mint a nemzeti katonaság, népszerüen /Őrsereg/ kapitánya különlegesebben avval voltak megbizva, hogy csak azoknak osszanak ki fegyvereket, akiket maguk leginkább ismertek, hogy lázadók  a király és a jó rend ellen.”

A  falubeliek közül viszont csak egy embert, Szabó Józsefet „a hegyből származót” találtak alkalmasnak a fegyverviselésreA plébániaépületet érintő események: ”Az osztrák hadsereg Alsó-Magyarországból visszavonulni kényszerült.” Felborult a plébánián az „óhajtott nyugalom.” Május elsejével a magyar hadsereg „Csanakfalut és a többi Győr környéki falut is elözönlötte. Az összes magyar katona a mezőkön volt” elhelyezve, a plébánián nem lakott katona, csak hat tiszt részére kellet ebédet főzni és a Pándzsa forráshoz kiküldeni.

Május 13. vasárnap”A megyénél anarchia uralkodik. …a legvadabb hírek keringenek városszerte.” A csapatok előre-hátra vonultak. Győr környékén senki nem tudott, semmi biztosat. „Rettenetes helyzetben vagyunk ebben a városban! Bevonuló magyarok hazaárulóknak neveznek bennünket, az osztrákok lázadóknak és Kossuth kutyáknak ; mindketten akasztófával és agyonlövéssel fenyegetőznek, ha nem teljesítik parancsaikat.

Május 22. Ezen a napon rövid, de sokat mondó hirdetmény jelent meg (mellékletként van benn a naplóban):Buda bevétetett.  Gyapay Dénes s.k.h. kormánybiztos „

Május 27. Az országgyűlés a közelgő orosz veszedelem ellen népfelkelést és keresztes hadjárat indítását határozta el.

 Június 9. „Rendületlenül folynak a csapatmozdulatok Marcaltő, Árpás, Ménfő-Csanak irányában.”

A plébániaépületet érintő események :” Pünkösd utáni 2. vasárnapon, vagyis a theophorikus ünnep utáni vasárnapon, amikor az egyházi ünnepséget a ménfői kápolnában szoktuk megtartani, kora reggel a csanaki falut elözönlötte a magyar hadsereg.”

A plébános az ünnepség megtartása után szomorúan tapasztalja:”Amikor hazatértem, két alvó magyar tisztet találtam a plébánián, egyik Beregi nevű kapitány volt, a másik is tiszt, Fő hadnagy(sic!), úgy nevezett Miklós huszárok. Akik vele a legemberségesebben  tisztességesen viselkedtek az ott tartózkodásuk alatt. Bezzeg az utánuk jövő közkatonák , főleg a gyalogosok „az úgy nevezett honvédek”  akiket a faluban és a plébánián kellett elszállásolni.”Ezek minden tisztelet nélkül szörnyen káromkodtak, szitkozódtak, űzték a lopásokat és más általában rendetlen cselekedeteket vittek végbe és azt mutatták, hogy nekik szabad ezt tenniük . Június 15. napján ezek elvonulva magyar katona nem volt elhelyezve a plébánia épületében. Június 27-ig a kinnlevő tiszteknek mindennap ebéd volt küldve”.

Az iskolát és a mestert érintő események: „A falu a forradalom e legszerencsétlenebb időszakában gyakran a legnagyobb veszélyeknek volt kitéve, különösen Heckenast András – vezérletével. Néhány hegyből származó volt az előidéző, akik bevádolták- Csanakfalusiakat- a Horgosban levő magyar huszároknál mint fekete -sárgát /schwartzgelb/ mind szóval mind tettel bizonyított királyi hűségük miatt. Ezért nagyon gyakran le akarták égetni, kifosztani a falut, és a falu bíráit papjukkal együtt fel akarták akasztani, már annyira zaklatva voltak a falusiak, hogy csupán különféle adományokkal, hűséges szolgálatukk1 tudták megnyerni a magyarok lelkét és igy tudták önmaguktól a veszélyt elhárítni”.

A szabadságharc e végső, sok megpróbáltatást jelentő szakaszában Lukács Sándor, Győr megye és város teljhatalmú kormánybiztosa június 19-én “a muszka közeledésére való tekintettel” népfelkelésre adott utasítást. A megye településeit körzetekre osztotta, s a 7. körzet gyülekezési helyéül a “ ménfői gyepet” jelölte ki az ide tartozó községek: Csanak, Csanakhegy, Gyirmót, Kisbaráti helység és hegy, Koroncó, Ménfő, Szemere, Szent-Pál, Pátka és Tényő 18 és 50 év közötti férfilakossága számára. E körzet népvezérének Goda Lajost nevezte ki a kormánybiztos.  A férfiak ásót, kaszát, villát vagy fejszét voltak kötelesek vinni feltehetően, műszaki akadályok létesítésére is ?.A rendelet záradéka: A táborban minden lelkész köteles megjelenni. „Ki a rendelet bármely pontja ellen lép fel, hazaárulóként szigorúan meg büntettetik.”Annak nincs nyoma, hogy a körzet népfelkelése hogyan zajlott le, mi volt az eredménye. Más módon is történt kísérlet a lakossági ellenállás szervezésére, mert ugyancsak központi utasításra megpróbáltak , az ország több vidékén jól bevált fegyveres osztagokat, mozgó gerilla csapatokat létrehozni.

A császári és királyi fősereg támadása

A győri ütközet, 1849.június 28-án

Ha a győri  csatáról beszélünk még a történelem terén némi jártassággal bírók is többnyire az 1809. június 14-ei, Eugén Beauharnais ellen vesztes csatára gondolnak . Holott 1849-ben szintén Győrnél került sor a szabadságharc méreteit tekintve  egyik legnagyobb összecsapására, amelyben a Haynau vezette osztrák fősereg csaknem egésze részt vett, s amelyben a várost és a Rába-vonalat védő VII. hadtest, Poeltenberg Ernő vezérőrnagy, majd Görgei és Klapka vezetésével ha megtartani nem is tudta állásait, de elkerülte azt a katasztrofális vereséget amelyet - az erőviszonyokat tekintve - szenvedhetett volna.

A Győr elfoglalására indított hadműveletet az osztrák történetírás sokkal inkább a maga rangján kezelte, mint a magyar. Ennek több oka is volt. Egyrészt, Győr bevétele jelezte azt, hogy a főhadszíntéren a Haynau vezette cs. kir. fősereg vette át a kezdeményezést a magyarral szemben. Másrészt, ebben a csatában jelen volt a fiatal császár, I. Ferenc József is, s az ő személye különös súlyt adott a győzelemnek. A császár maga is az elsők között lovagolt be a városba, s másnap a városból levélben számolt be tapasztalatairól anyjának, Zsófia főhercegnőnek.

A magyar fél már jóval kevesebbet foglalkozott a csata történetével. Az egyetlen kivételt egy szemtanú, Görgey István munkája jelentette. Görgey István - Görgei Artúr öccse - azt a célt tűzte maga elé, hogy a szabadságharc történetének minél nagyobb dokumentumanyagát összegyűjtve, tisztázza bátyját az árulás vádja alól. Ő maga az 51. zászlóalj századosaként és zászlóaljparancsnokaként szintén részt vett a győri csatában egyik Podmaniczky Frigyesé, aki a Poeltenberg segítségére küldött 16. (Károlyi) huszárezredben szolgált; a másik a szintén itt szolgáló Waltherr Imréé harmadik a Kmety György hadosztályától elszakadt 23. honvédzászlóalj század főhadnagyáé Nagy Gusztávé. Mind Görgey István, Podmaniczky, Waltherr és Nagy a városon kívül, Szemerénél, Ménfőnél és Csanaknál vívott harcokban vettek részt a városnak a védelmében. Ezekről a harcokról az egyik hadosztályparancsnok, Liptay Ferenc jelentése is fennmaradt. 

Június 26-án a Győrben állomásozó VII. hadtest azt a hírt kapta, hogy az osztrák fősereg támadása legkésőbb két napon belül bekövetkezik.

Annak tudatában, hogy az addig Téten állomásozó Kmety ezredes 25-én kapta, hogy hadosztályával Pápa felé vonuljon vissza, s a Rábánál (Árpásnál) csak egy egészen kis különítményt hagyjon hátra (amely utasítást kapta, hogy rövidesen kövesse a hadosztályt), - miáltal a hadtest bal szárnya teljes egészében fedetlen volt - a haditanács úgy határozott, hogy a Kmety eltávozása által megszállatlanul maradt vonalat, egy másik hadtest beérkeztéig a „mi ott lévő hadtestünk Győrből kiterjeszkedve”, lehetőség szerint szállja meg. Ennek a napnak az estéjén újabb híradás érkezett arról,   hogy egy erős ellenséges hadtest nyomul elő Árpás felé. Még aznap este 11 órakor Liptay alezredes vezetése alatt három zászlóaljat, 8 lovasszázadot és 16 löveget indítottak Ménfőn át Szemere felé a folyóátkelő védelmére, amely 27-én reggel odaérkezve, már az egész ellenséges hadtestet a Rába innenső partján találta. A Kmety-féle 2 század vadászból, 2 lovasszázadból és 2 lövegből álló gyenge különítmény nem tudott ellenállni az ellenség nyomásának, hanem többórás csatározás után elhagyta Árpást, s Marcaltőn keresztül Ihászira vonult vissza, ahol állást vett.  Az osztrák Gerstner-dandár (6 gyalogzászlóalj, 2 lovasszázad, 12 löveg) üldözte azt, s ennek folytán ott heves ütközet fejlődött ki, amelyben mindkét fél sokat veszített. A különítmény parancsnoka, Károly őrnagy most kis csapatával együtt, üldözés nélkül, visszavonult Pápa felé.

    A Gerstner-dandár Ihászinál maradt, - a hadtest zöme ellenben Tét felé nyomult előre, ahová 27-én délután megérkezett, miután Liptay alezredes (akinek segítségére a később, 27-én délben Komáromból megérkezett Rohonczy ezredes 4 gyalogzászlóaljjal, 4 lovasszázaddal és 13 löveggel segítségül küldetett) heves ütközetet állt ki.
            Rohonczy, Liptay, Straube és Kupa alatt most 7 gyalogzászlóalj, 12 lovasszázad és 29 löveg állott, amelyből Straube és Kupa alezredesekkel 2 gyalogzászlóaljat, 4 lovasszázadot és 8 löveget a Bodonyhelynél az 1. [osztrák] hadtestből átkelt Schneider-dandár (4 gyalogzászlóalj, 6 lovasszázad, 12 löveg) megfigyelésére Koroncónál, a továbbiak Rohonczy ezredes és Liptay alezredes parancsnoksága alatt

Szemerénél, Tét felé álltak fel. Ugyanebben az időben a Schneider-dandár Szarkaváron át, — a 3. osztrák hadtest Tétről Szemere felé nyomult előre; — az előbbi (4 gyalogzászlóalj, 6 lovasszázad, 12 löveg) Straube és Kupa 3 gyalogzászlóaljára, 4 lovasszázadára és 8 lövegére vetette magát — a 3. hadtest (11 gyalogzászlóalj, 12 lovasszázad, 30 löveg) Rohonczy és Liptay 5 zászlóalja, 8 lovasszázada és 21 lövege ellen tört, de ezek csak egy igen erőteljes ütközet után, a túlerőnek engedve hátráltak, az ellenségtől állandóan üldözve, Ménfő és Csanak felé, ahonnan 2 órás erős ágyúzás után, csatározva, több gyalogos és lovasrohamot indítva, mindkét oldalon nem csekély veszteséget szenvedve, Puszta-Kismegyeren és Szabadhegyen át Szentiványra vonultak vissza.

A ménfői ütközet

Mi is történt Ménfőn és Csanakon ?

Előzmények  

Június 26-án Kmetytől Pöltenberg tábornokhoz jelentés érkezett, mely szerint őt a téti úton az ellenség a VII. hadtesttől való elvágással fenyegeti, gyors segítséget kér. Pöltenberg Kupa Hümért Hunyadi-huszár alezredes vezénylete alatt egy zászlóalj Sándor-gyalogságot (Simig százados), az 51-es honvédek zászlóalját (Görgey István százados), 4 század Károlyi-huszárt és egy lovas üteget küldött Kmety segítségére, saját balszárnyát meghosszabbítva. Ez a vegyes dandár június 27-én hajnalban elérte Tétet. Itt találkoztak össze a felderítésre előreküldött Szabó János huszárszázadossal, aki jelentette, hogy az ellenségnek a Rábán és a Marcalon való átkelése folytán Mórichidánál Kmety csakugyan el van már vágva a VII. hadtesttől. Ezért Kupa, nehogy ő is így járjon, visszavonult Szemeréig s itt a Bakony-ér partján állott fel különítményével. Itt csatlakozott Kupához a Kmety-hadosztályból előőrsön rekedt 10. és 23. honvédzászlóalj. Pöltenberg -most már attól tartva, hogy az osztrákok Kupát is elvágják tőle-  Liptay alezredest küldte segítségére. Simpschen osztrák tábornok Szemerére is eljutott seregével és itt megütközött a Kupa-féle különítménnyel.

 A szemerei csatáról Simpschen csak annyit jelentett a fővezérségnek, hogy őket a magyarok Győr felől megtámadták, de sikertelenül, Kupa alezredes jelentéséből sem tűnik ki, hogy a szemerei ütközet hogyan és milyen körülmények között zajlott le.

Amint az ágyúzás reggel 9 órakor Szemerénél és Koroncónál megkezdődött, Poeltenberg tábornok a főparancsnokságot Győrben átadta Kossuth alezredesnek, s ő maga Ménfőre ment.

A Ménfő-Csanaki csata:

A ménfői csatáról Görgey István százados, az 51-es honvéd zászlóalj parancsnoka adott igen érdekes leírást. Zászlóaljával a csanaki szőlődombok hátán sorakozott fel, mint a magyar balszárny lépcsőzetesen felállított gyalogságának a szélső lépcsője. Lenn a síkon, a szemere-ménfői országút és a koroncó-csanaki út közti téren állt a hadközépen a gyalogság zöme, két arcélben felállítva. A lovasság Miklós- és Sándor-huszárok a jobbszárnyon foglalt helyet. A közökben előretoltan mintegy hat ágyú volt látható.

A háttérben látszott Ménfő, távolabb a Rábánál Gyirmót község: jobboldalt a Rába vize, bal felől a szőlőhegyek láncolata. „A mieinkkel szemben állt a szabad szemmel is jól látható, kétszer akkora ellenséges haderő."  A csata ágyúviadallal kezdődött; teljes erővel lőttek az ütegek. Az ellenség balszárnyán, a Rába partján vagy 8-10 századnyi dzsidás lovasság megtámadta jobbszárny huszárságát. Huszárok-sorokban elébük vágtattak s a következő pillanatokban a nagy tömegű lovas egyetlen porfelhőben úszó gomolyagként hömpölygött a győri útra, Csanak irányában. Huszárok lendületét a túlerő visszalökte s futásuk magával ragadta a hátul álló jobbszárnyi ágyúkat és lőszerkocsikat. Hadközép azonban szilárdan állott a helyén s ezzel megmentette a helyzetet. A dzsidás-századok a magyar gyalogság oldaltüzében visszavonultak, így huszárság is újra sorakozott.

„Ami ez után következett, sakkjátszmához volt hasonlítható.” Az osztrákok alakulatai mindenütt támadtak, a magyarok pedig ugyanolyan ütemben hátráltak, mígnem egymás után minden seregrész a „csanaki szorúlon kitorkolott (deobouchirozott) lépcsőröl-lépcsőre  vonul” vissza és tűnik el a csanaki dombok  kiugró  foka mögött. Talán  fél  óráig  sem  tartott  a  leírt  eseménysor   és „a ménfői csatatéren már csak az ellenség színei látszottak.

Szabó János százados a visszavonulás alkalmával a ménfői ütközetben hősi halált halt június 28-án. Halálával kapcsolatban kalandos mendemondák keringenek még ma is a lakosság ajkán, többek között van olyan is, amelyik Szabó századost árulónak nevezi.

Bajtársai később méltó síremléket emeltek a hamvai fölé, ami bizonyára nem történhetett volna meg , ha valami alapjai is lett volna a mendemondáknak. Síremléke mai is ott áll a ménfői vasútállomás közelében, azon a helyen ahol az ellenséges ágyúgolyó kioltotta az életét.

Nagy Gusztáv, aki csapattestével az eseményeknek szintén szemtanúja volt, élménybeszámolójában így egészíti ki a csata képet:

„A patak szemközti oldalán megállottak tüzéreink és kissé fedezték a gyalogos tömegek menekülését. Igy siettünk a gabonaföldeken Csanak felé. Az ellenség szemlátomást terjeszkedett. Ménfőn Bezerédy kertje és udvara előtt megállapodtunk. A futó lovas sereg megrémítté az egész tömeget. A rémület embereimet is kezdé zavarba hozni, de néhány kardlapozás és mutatott bátorság a szép rendet mégis fenntartá, úgyhogy Szabadhegyre a legnagyobb rendű tömegben érkezhetém.”

Térjünk vissza a győri csatába:           

Poeltenberg tábornok visszatért Ménfőről, ismét átvette a parancsnokságot, Kossuth alezredesnek Poeltenberg tábornokhoz intézett e jelentésére, s arra, hogy lövegeket kér, Pósta őrnagy azt válaszolta, hogy Görgei főtábornok Klapka tábornokkal megjött, és Poeltenberg tábornokkal ismét Ménfőre lovagoltak, hogy a dolgok ottani állásáról tájékozódjanak. E jelentésből Kossuth alezredes tájékozódott annak az erős tüzelésnek az eredetéről, amely jobbszárnyán, Pinnyédnél kezdődött; ugyanakkor azonban arról is, hogy Rohonczy és Liptay helyzete Csanaknál még nem teljesen reménytelen, hanem egyelőre még eldöntetlen lehet, mivel a fővezér, arra a kérdésre, mit kellene mégis tudatni Kossuthtal, azt válaszolta a jelenlévők érdeklődésére és az ő jelentésének kézbesítésével megbízott Póstának: majd ő meg fogja határozni neki. Ez körülbelül délután ½ 2 órakor volt.

A tűz borzasztó volt, s 4 és 1/2 óráig tartott. Kossuth alezredes már harmadik alkalommal küldte hátra az üres lőszeres kocsit feltöltésre, amikor a Csanakról visszatérő Görgei tábornoktól az a parancs érkezett, hogy a sáncot adja fel; Poeltenberg tábornok pedig szóban üzent neki, hogy siessen, mert Révfalut és Győrt már elhagyták.

Most már a VII. hadtest, állandóan üldözve, visszavonult, és pedig: Liptay alezredes Csanakról Puszta-Kismegyeren át Szentiványra, és Győrből (a fővezér személyesen vette át a visszavonulás irányítását) Gönyűre, 29-én reggel azonban Ácsra, ahol Liptay alezredes csatlakozott a hadtesthez.

Milyen jelentős ellenállást fejtettek  ki a magyarok:

Az osztrák és magyar csapatoknak a veszteségeiknek 1849. június 26-28-án a különböző állásoknál

Hol

Úgymint

állomány

 

 

veszteség

 

 

 

 

zászlóalj

lovasszázad

löveg

tiszt

ember

 

 

 

 

 

 

 

Csanaknál

A 3.oszták hadtest. a 4.hadtest tartozó Scheidner–dandárral együtt, Schwarzenberg altábornagy parancsnoksága alatt

 

115

 

18

 

42

 

8

 

255

 

42

 

Ellene küzdött magyar Rohonczy ezredes vezényletével Liptay,  Staube és Kupa alezredes

 

7

 

12

 

29

 

-

 

-

 

-

A  veszteség  Győrnél ,  Ménfőnél  és  Csanaknál  a  magyarok  részéről  négy  tiszt - köztük Szabó János -, százhat legénységi állományú, ötvenhat ló.

A Győrért vívott küzdelem nem tartozott a legvéresebbek közé. Legkevésbé sem gondolható, hogy Árpásnál, Szemerénél, Ménfőnél és Csanaknál a Győr elleni támadás négy pontjánál jelenlévő csapatok tűzben lettek volna.

Így hát senki sem tagadhatja, aki az egymással szemben lévő csapatok létszámát összehasonlítja, a magyar csapatok bámulatos erkölcsi és fizikai bátorságát (a hősiesség egyik feltételét)!

Mit mondanak az általunk vizsgált források ezekről a napokról:

Ecker napló alátámasztja a katonai forrásokat. Június 27. szerdán különféle hírek keringtek városszerte az ütközetről. Tudni vélték, hogy az osztrákok Csornánál jelentős erőkkel elindultak Győr felé és Marcaltőnél átkeltek a Rábán. „ ½ 3 órakor szörnyű összevisszaságban jött át a hídon a tüzérség, majd a Hunyadi-huszárok egy hadosztálya jött át a hídon hat ágyúval és lőszeres kocsikkal. A pápai úton sietnek tovább.” Csanakon a faluban és környékén is mozgalmasak az események:  Június 27-ig a kint lévő tiszteket a plébánia mindennap ellátta ebéddel. Továbbra is  sok a kellemetlenség és zaklatás ,” sőt életveszélynek voltam kitéve, velem együtt a falusiak is, nyilván néhány hegybeli és Heckenast András mesterrel együtt borzalmasan bevádolta őket a huszároknál.” A plébánosnak az a véleménye azért jelentették föl őket, mert tudtak német nyelven. Azzal vádolták őket, hogy mint „svarczgelbek” az osztrákokhoz csatlakoznak. Csontos Venántra is sor kerül :

 „ egy alkalomal, amikor Ménfőről egy betegtől tértem vissza, egy huszár megragadva engem a lekegyetlenebbül bánt velem  és kezemet megragva a kocsmába vonszolt be, ahol egy pohár bort nyújtva szörnyű káromkodások közt tette föl nekem ezt a kérdést: hol vannak a németek ? nem azt mondva: vajon megérkeztek-e? és ki akartam szakítani magam kezeiből,  hogy elbánjak vele, de semmit nem tudtam tenni, annál kevésbé sem, mert egy másik huszár is megérkezve kértem, hogy hívja el az elsőt, aki már a bortól teljesen elázott, de nem tette és így minden oldalról körül voltam véve a legrondább káromkodások között zaklattak.” Egy csanakhegybeli asszony, menti meg.” Összetett kézzel sírva kért engem, hogy kövessem őt ás mennél gyorsabban siessek, hogy ellássam férjét, aki halálos betegnek színlelt.”

A huszárok szabadon is engedték, az utolsó kenetettől nem akarták megfosztani a haldoklót.  A papot azért még  megfenyegették, ha valami keveset  is hallanak róla, azonnal végeznek vele. De a szerencse mellé szegődött, mert az osztrák hadsereg már június 27-én közeledett. Erről a napról még lejegyzi a Protocullumban, hogy estefelé négyezer magyar gyalogos és lovas katonát vontak össze a csanaki mezőkön 14 löveggel. Tisztjeik  azt kérték, adjon nekik enni- és innivalót. Velük  ment a táborba, és az egész hadsereget végig járta, valószínűsíthető , hogy lelki vigaszt nyújtott a katonáknak és gyóntatott is , mindent megmutattak és megtudta, hogy  másnapra, június 28.-ára döntő ütközet várható.

Valóban reggel nyolc órakor a magyarokat az osztrákok Győr-Szemere, majd Koronczó felől „és más helyekről akkora rohammal támadták meg, hogy  rövid időn belül Ménfőn összetört magyar hadsereg, elmenekültek és  csak Komáromban tudtak megállni.” A harcot a helység legmagasabb pontjáról a Világosvár nevü hegyről nézte, de amikor látta a menekülő magyarokat, visszatért a házba az értékeket menteni.  Alig negyed órát tudtott dolgozni,” már a magyarok négy ágyúval visszatértek a faluba és körülbelül a falu közepén elhelyezkedve az ágyukat Ménfő felé irányították.” Ezt a csata-mozzanatot egyetlen  szakirodalom- és forrásíró sem említi, ez természetes , hisz közülük senki nem olvasta még a házi feljegyzéseket. Csontos látva a veszélyt , elhagyta a plébániaépületet és a hegyekben menekült. Csak akkor mer visszatérni, amikor meg hallja, hogy a magyarok már  elhagyták a falut. Visszatérve észrevette, hogy a temető bejáratánál  egy szerencsétlen honvéd feküdt, aki Szemerénél megsebesült, visszavonulás közben társai eddig hozták, itt meghalt és ide is lett eltemetve. Nem tudni, kicsoda, mi a neve és honnan való.

Ecker tájékoztatása a csatáról: Június 28.-án délután riasztják a helyőrséget. Távcsövével felsiet a tűztoronyba. Látja hogy az osztrákok általános támadásba mentek át Zámoly, Abda és Gyirmót felől. Egy órán keresztül csak az  ágyúk dörögtek. Helyőrség tartaléka  Ménfő felé nyomult. A honvédek zászlóaljanként vonultak vissza a városba. Megszállták a bécsi kapunál lévő bástyát, a várnál, valamint a Dunánál lévőt is. „Görgei állítólag azt a parancsot adta ki, hogy Győrt védeni kell, míg a Csallóközből csapataink megjönnek.” Ez nem sikerül, hiszen a ménfői csata leírásánál megtudtuk, hogy a balszárny megingott és a hadsereg bekerítését megakadályozva a tábornok elrendelte a város kiürítését.

Délután fél hatkor előőrsként egy hadosztály osztrák gyalogos jelenik meg. Az előőrs  után  Ferenc József  császár jön  díszegyenruhában,  fivérével  Ferdinánddal. A győztesek a bel, - mind a külvárosokban a boltokat fosztogatják, az árukat erőszakkal elviszik. Persze szigorú parancs tiltja ezeket a túlkapásokat. Vannak tisztek, akik erre gondot fordítanak, de olyanok is akadnak szép számmal, akik egyenesen biztatgatják alárendeltjeiket, mondván, úgy kell a Kossuth-kutyáknak - „Kossuth-hunde”-, a győriek nem érdemelnek mást. A lopáson és rabláson kívül békés embereket is bántalmaznak

            A tettesek lengyel származású katonák, akik a lakásokat tökéletesen kiürítették. Csanakon, Kisbaráton, Ménfőn- az országúthoz közelebb eső helyeken – hasonló képen dúltak a katonák.

Az én vincelléremet is bántalmazták és megsebesítették. Hordóit beverték,  a bort kifolyatták. Véleményem szerint minden győri polgárnak hazafias kötelsessége, hogy minden ereje latba vetésével hozzájáruljon a rend fenntartásához. Mert ha nincs rend s az átvonuló csapatokat a város nem látja el, úgy ezek saját maguk szerzik meg a szükségeseket, s akkor jaj a városnak!

A magyarok elmenetele után, másnap a  faluba osztrákok érkeztek , kétezer különféle nemzetiségű katona és az éjszakát is Csanakon töltötték. Amit megtudtak ragadni azt elvitték. A hegyben a házakat és kamrákat felgyújtották, mindenütt sok kárt okoztak. Keresztülszúrták a hegybe1i Alpauer Mihály nevű embert, Margli nevüt, foglalkozása szerint szövőt, halálosan megsebesítették , aki a következő napon mindennel el lett látva,  és néhány hét múltán az egészsége helyállt. A sokorói hegyek alatt Kisbaráton osztrákok még több kárt okoztak. A hegyek alatt lakók sírását és jajveszékelését lehetett hallani nemcsak az említett napon, a következő éjjel is.

„A csanakfalusiak, mivel beszéltek németül, és mert a legbarátságosabban tudtak érintkezni az osztrákokkal különféle jótéteményekkel szakadatlanul ellátták  őket,  kevesebb veszélynek voltak kitéve.”  Erről sem tud a szakirodalom , mert Ecker jegyzeteit vették alapul.

Bezerédj Ignác úr ménfői uradalma a forradalom egész ideje alatt igen sokat szenvedett, június 28-án és 29én a bérlőnek, így a földesúrnak is károkat okoztak a katonák, leginkább az osztrákok.

Az osztrákok előtt aligha maradt titok, hogy Bezerédj Ignác adományával, fiai közül Kálmán a helyi nemzetőrség kapitányaként, Lajos pedig - korábban a nemesi testőrség Bécsben szolgáló tagja - a szabadságharc idején még magasabb beosztásban tett szolgálatot a hazájának. A bérlő Hencz Ferenc is jelentős pénzadománnyal támogatta a honvédség felszerelését. Nem lehet véletlen, hogy először az ő lakásába rontottak be a katonák, ott raboltak, majd mindent összetörtek, a bort magukkal vitték vagy kieresztették. Utána betörték a kastély kapuját, s módszeresen megsemmisítették a gyönyörű bútorokat, cserépkályhákat, még az ablakokat is bezúzták. Rátalálva a kincsek rejtekhelyére, azok egy részét magukkal vitték, a többit megsemmisítették. Ez nem csak a család, hanem a kápolna kincseire, kegyszereire is vonatkozik. A pincében lévő nagy mennyiségű bort kieresztették.

A ménfői csata alatt a bérlőn és néhány szolgán kívül senki nem volt a bérházban, az ajtó bezárva, mindenki elmenekült, a kifosztásnak és megsemmisítésnek ez volt talán a legfőbb oka. Gyirmót faluban,- mivel papjukkal, Csapó Ignáczzal együtt ők is elmenekültek-, tizenhat házat fölgyújtottak, és engedték azokat lángolni.

Mondák Győr-Ménfőcsanakon Szabó Jánosról 

Ki is volt Szabó János a helyi mondák hőse ?

SZABÓ JÁNOS (FERENC) honvédhuszár százados
1820. Vásárosnamény — 1849. jún. 28.Ménfő.

Magyar, római katolikus, nőtlen. Gimnáziumot végez. 1838— közvitéz, 1844— őrmester a 4. Sándor cár nevét viselő huszárezredben. 1848 szeptemberétől részt vesz a Jellasic elleni harcokban. Okt. 3. (1)-honvéd huszár hadnagy ezredénél a feldunai hadtestben. Decembertől főhadnagy, 1849. febr. 9. (1)- alszázados ugyanitt, illetve a VII. hadtestben. Hősi halált halt a győri ütközetben Ménfőnél, sírja és emlékműve ma is itt áll.

Szabady Kinga helybéli középiskolai tanuló, minden év március 15-én részt vett a Győr-Ménfőcsanaki megemlékezéseken, és Szabó János 1848-49-es honvéd huszárszázados emlékművének megkoszorúzásán. Tanárai biztatására helytörténeti kutatásokat folytatott, felkereste a helybéli idősebb néniket és bácsikat.

Több mondát is hallott, és lejegyezte Szabó János elestéről:
 A mai vasúti hetes őrház tájékán voltak a magyar huszárok, Szabó János kapitány a Bezerédj-kastélyban mulatott. Két küldönc jött, jelentette, hogy jönnek a német lovasok. Szabó János nem jött ki, tovább mulatott, amire kijött a kastélyból, már ott voltak a német huszárok és nem messze a kastélytól a Koroncói és a Pusztai út kereszteződésében levágták.

Szabó János huszár kapitány a kastélyban kártyázott. Jelentették neki, hogy közelednek a német lovasok. Szabó János azt mondta, hogy „99 aranyam van, már csak 1 kell, hogy 100 legyen” és tovább kártyázott. A németek nem ütköztek meg, visszavonultak, a kastélyból  kijövő  kapitányt  egy  magyar huszár levágta. A huszárok  parancs és vezető nélkül elmentek, a németek nem üldözték őket.

A németek a Gyepes-dombon - Világosvár alatti domb- állították fel ágyúikat. Szemere felől Győr felé tartott huszáraival lóháton Szabó János huszár százados. Az élen haladó kapitányra a németek rálőttek és eltalálták Szabó Jánost eltemették, sírját emlékoszlop jelzi.  

A kastélytól nem messze az Út mellett sebesülten feküdt Szabó János honvéd huszár kapitány. Kelemen István ménfői fiatalember látta, hogy a századosnak igen Szép csizmája van. Le akarta húzni a lábáról, de a százados megszólalt: „Ne bánts fiam, mert még élek, hanem légy szíves hozz egy pohár vizet, mert nagyon szomjas vagyok.” A fiatalember úgy megijedt , hogy elszaladt,  három napig nem talált haza.

 Szabó János huszár kapitány ezredpénztáros volt, nála volt az ezred pénze, 99 aranyforint. Ménfő és Szemere közötti ütközetben Szabó János halálosan megsebesült.

L. J. ménfői lakos kizsebelte a századost, elvitte a 99 aranyat. Egy német huszár látta és üldözőbe vette L-t, de elmenekült. A mostani Fekete István Út 33. szám alatt Varga nevezetű lakott, ott L. a kapun beugrott, a huszár lova nem tudta átugrani a kerítést. L. J. a bujtásverembe bújt el, 3 napig ott rejtőzködött, a felesége oda hordta az ételt. Úgy mondják, hogy ezen a 99 aranyon szerezte a család a későbbi vagyonát.

Idős ménfői emberek mesélték, hogy elemi iskolás korukban minden március 15-én kivonultak Szabó János emlékoszlopához. Azt is mondták, hogy egy koroncói asszony is eljött minden évben és koszorút hozott az emlékműre.

Az előző mondák alapja semmivel nem igazolható , így bizonyítani sem lehet őket.

A szabadság küzdelem utolsó szakasza

Ecker napló: Kossuth  Pesten keresztes hadjáratot hirdetett a szabadságot letipró cári orosz seregek ellen. Minden férfinek korkülönbség nélkül „veres keresztet kell mellére tűznie” és harcolni a szabadságért.

Haynau Igmándon hazafias magatartásuk miatt agyonlövette a katolikus és a református lelkészeket. Ezen kívül két katolikus, egy református és ez evangélikus papot megkorbácsoltatott. Ezeket a papokat aztán Győrbe hozták. „Ez már nem is barbár, hanem egyenesen vandál eljárás!”- bejegyzés a naplóban.

Gróf Aponyi Károly tábornok, városparancsnok magához rendeli Eckert, felkéri, hogy adja ki a hatóságoknak az általa ismerteket. A besúgó szerepére nem vállalkozott, a kérést  finoman visszautasította. „Mivel a jövőben is becsült ember akarok maradni.” Indokai: itt született, a fél várossal többé kevésbé rokonságban áll. Családapa, háztulajdonos, megbecsült polgár, szeretné hátralévő napjait is csendben, nyugodtan, polgártársaival is békében és egyetértésben eltölteni. Aponyi megérti.

Győr ismét felszabadul:

Az osztrák helyőrség augusztus-5-én reggel csendben elvonult, délután fél négykor pedig tisztek vezetésével magyar huszárok jelentek meg. Augusztus 6-án vonul be a városba Klapka derékhada. A katonák átkozódnak a határtalan zűrzavar miatt: „azzal vádolnak bennünket, hogy bezzeg az osztrákokat tárt karokkal vártuk. Az osztrákok meg annak idején Kossuth-betyároknak becéztek bennünket”  A  magyar és osztrák között  mégis nagy a különbség: a magyarok mindent megfizetnek, míg az osztrák katonák rabolnak és lopnak, ahol csak tudnak.

Csontos Venánt is megerősíti az eseményeket: Komáromból a” magyarok kirohanva” az osztrák hadsereg hátrahagyott részét elűzték és ismet Győrig, sőt tovább behatoltak Klapka György vezetésevel. Megjegyzi még, hogy Csanak falut és „plébéniaépületet”  igen sokszor zaklatták.

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napján délután három órakor kivonul Győrből az egész magyar sereg.

A Temesvári  kudarc hírére Kossuth lemondott. A polgári és katonai hatalmat Görgeire ruházta, aki Világosnál letette a fegyvert  az oroszok előtt. Ezzel a gesztussal kifejezte, hogy a magyar hadsereg nem az Osztrákokat tekinti legyőzőjének. 

A csanaki „Plébániai Feljegyzés”:

A magyarok nem tudták Győrött és a város körül lévő helységeket sokáig tartani, mert az osztrákok hamarosan visszakényszerítették őket  a komáromi várba. Megjegyzi még:

„A magyarok legnagyobb vezetője, Görgei augusztus 13-án Világosnál egész hadseregével meg kellett adnia magát az oroszoknak”.

 Ecker Görgeire és Kossuthra utalva arról a szóbeszédről ír, hogy amikor Kossuth Görgeire ruházta a legfőbb pogári és katonai hatalmat, egyesek azt állították, Kossuth minden bizonnyal öngyilkos lesz. Görgei erre azt válaszolta: Kossuth ezt soha sem teszi meg, ellenben mihelyt módja lesz rá, hazaárulás vádjával fog engem illetni.

Görgei felhívása (Ecker elrakta a naplóba) 

„Polgárok!   Mi Istennek megfejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre vesztve nem lehet. Polgárok! Isten velünk.  Görgey Arthur”

Vereség és megtorlás:

Ezt a komáromi magyarok meghallva ok is bizonyos kitételek mellett megadták magukat bevehetetlen várukkal együtt az osztrákok legfelsőbb generálisának, Haynaunak október 4-én, nyilván a legszentebb fölség, Ferenc József  névnapján.”

A csanaki plébános által  oly régen áhított béke visszatért a faluba. „Október 14. napján a legnagyobb ünnepé1yességel Te deum laudamus”-t énekeltek Csanakon a császár győzelmének megünneplésére. Megadva a dikciót nyilvános körmenetet is tartottak, amelyre azonban a hegybeliek nem engedték kivinni zászlójukat. Ezzel  próbálták meg a nemtetszésüket kifejezni. 

Győr-Ménfőcsanak 1848-49-es szabadságharcban elesett hősi halottai: 

A szabadságharc katonai összecsapásaiban Csanak-hegyből három Józsa György, Vadalma Márton, Bognár József, Ménfőről egy fő Rum Mihály vesztette életét.

Vadalma Márton elestéről a csanaki plébánia vegyes anyakönyv(III.) halálozási bejegyzései között is találunk közlést:

“Vadalma Márton Csanak-hegybeli házas lakó mintegy 25 éves, az 5.-ik Zászló alatt, mint honvéd szolgálván Kóla mezőváros határában a Ráczoktól ütközetben agyonlövetett 1849 május 10-én. Ezt hitlevétel mellett bizonyítja egy honvéd társa, név szerint Bodó András, ki fönt nevezett meghaltat tulajdon kezeivel egy közeli temetőben eltemette.”  

Vadalma Márton

A  helyi megtorlás :

Amelyről csak  a protocollum domestikumból tudunk.

A Heckenast András mestert - különféle kihágások miatt- december 20. napján a csanakiak, mind a falusiak, mind a hegybeliek egyhangúlag elbocsátották .

A plébániát és a helybeli plébánost és a falukat még az 1850.-ben évben is igen sokszor zaklatták az átvonuló katonák és a hegybeli lakók. Március 4. napján gyalogos katonaság Nusehan kormányzóságból érkeztek Csanakra, akiknek a Haydener nevü kapitánya az egész falut és a plébánost, és a Csanak körül lakókat is zaklatta.

Megparancsolta, hogy a mestert Heckenast Andrást mint a nép fölbujtóját börtönbe vessék.  Négy  hétig bilincsbe verve ült. Kiszabadulása  után  Csanakról  elűzték leginkább a fent nevezett  kapitány közreműködésével.

A csanakhegyiek a „48”-as áprilisi törvényekre  hivatkozva nem akarták megadni az uraságnak a kilencedet, sőt szembeszálltak a bírósági kiküldöttekkel is.

            Ennek katonai végrehajtás  lett  a következménye,  nyolc  napig  három  tiszt  vezetésével katonaság szállta meg a falut a végrehajtást segíteni.
            1851 . év

Csanakhegy bíróját Süveges Jánost veleszületett ellenálló lelkülete miatt menesztették hivatalából. Süveges János (1814-1893) volt Galgóczi Erzsébet író és Sulyok (Sklánicz) Vince költő egyik ükapja.

1852. év

A ménfői hegybeliek megtagadták a földesúrnak a robotot és a bortizedet. „Kényszerítve voltak végrehajtás erőszakával azok teljesítésére.” 

A szabadságharc “utóéletéhez” tartozik az is, hogy az egykori honvédek közül Pintér Pál (meghalt 1914) és Joó István csanakhegyi éltek legtovább, utóbbi még 1919. március 15-át is megérte. A ménfői Horváth Pál özvegye még 1936-ban is kapott igen csekély összegű állami segélyt, amit a Ménfőn lakó Kuncz alispán a saját zsebéből havi 1 pengővel toldott meg. A szabadságharc leverésével  mindenki, még a legmegcsontosultabb  ókonzervatívok is veszítettek valamit: Magyarország 1848 előtti korlátozott alkotmányosságát és önállóságát, valamint a Kossuth-bankóban meglévő pénzt.

A bebörtönzések, perbe fogások, besorozások révén szinte alig volt olyan család, amelyet valamilyen módon ne érintett volna a megtorlás.

Befejezés 

Dolgozatomban igyekeztem  rekonstruálni a győr-ménfőcsanaki 1848-49-es eseményeket. Ezt az is aktuálissá tette, hogy ennek most van a 160. évfordulója.

A rendelkezésemre álló források és felhasznált irodalom alapján kifejtettem, hogy mi is történt 1848-49-ben Győr –Ménfőcsanakon. Potosabban a korabeli  Csanakfalu, Csanakhegy és Ménfő-pusztán.

Feltártam, hogy ez az időszak- a magyar történelemhez hasonlóan itt is- dicsőséges volt, sokak számára hozott változást, főleg a fölműveléssel foglalkozók, a jobbágyok bízhattak egy jobb jövőben.

Kiderült az is, hogy Csanak és Ménfő nem csak földrajzilag feküdt  Győr mellett, hanem ténylegesen is ugyanazok az események befolyásolták az embereket, akik hasonlóképpen reagáltak a maguk társadalmi szintjén a változásokra.

Tehát a címet jól sikerült megválasztanom.   A „magyar Marseille mellett” álltak ki az itt élő emberek.

Igyekeztem  kendőzetlenül feltárni az eseményeket, annak ellenére, hogy helyenként a szabadságharc hőseinek nem éppen pozitív cselekedetei is felszínre kerültek. Például a győrmegyei nemzetőrök gyávasága és részegeskedései, vagy a korábban - előző rendszerben- példaként állított Lukács Sándor kormánybiztos megítélésének más aspektusai is.

Győr és környékének jellegzetes arcai megmutatkoznak a falu konzervatív beállítottságú plébánosa, Csontos Venánt és a győri radikálisokhoz tartozó, a forradalomban és szabadságharcban résztvevő Heckenast András (a mester) ellentétében és személyiségében. És azok, akik centristák, mint Ecker János  a jómódú vaskereskedő, műkedvelő és polihisztor. Aki  bizony nem csak győri, hanem ménfői is, hisz ha teheti sokat tartózkodik e helyen, mert   birtoka, nyaralója és legfőképp szőlője is itt van. Kiderült hogyan viselkedtek a nemzetőrök, az osztrák- és magyar hadsereg katonái. A helybéliek a jobb módú német Csanak falusiak, Csanakhegybéli magyarok és a magyar származású ménfői  szegény zsellérek.

Ecker János személyisége ismerhető meg legjobban, hisz naplója mindenről árulkodik.

Szinte bemutatja íróját. Eckertől választ kapunk arra, hogy mit is éreztek a szereplők és az események elszenvedői ezekben a mozgalmas időkben. Ő elsősorban a cselekedeteikről ítéli meg  kortársait. Kritizálja a konzervatívokat és az ultraradikálisokat. Leleplezi és naplójában kigúnyolja a köpönyegforgatókat. Ezért is égettetik el  később  naplói nagyobb részét. Mindhárman szervesen hozzátartoznak a környék akkori életéhez. A hadiszerencse forgandóságának köszönhetően a környék gyakran cserélt gazdát. Az itt élők tehetetlen dühvel tűrték , hogy a császári katonák fölényesen  „Kossuthhunde”-nak , a magyarok pedig „schwargelb”-nek nevezzék  őket.

Az osztrákoktól megszállt Magyarországon  megoszlottak a vélemények. A családokon belül sem volt mindig  egyetértés. Szülők és gyermekeik más-más véleményen voltak,  sőt maguk az öregek is ellentmondtak egymásnak. Kiderült az is, hogy aszerint, hogy a társadalomnak melyik osztályához, vallásához és nemzetiségeihez tartoznak, érdekeiknek megfelelően abba a táborba álltak be.

A gazdagok és a mérsékeltek az osztrákokhoz húztak, a nincstelenek Kossuth- hoz.

A tehetősek közt az evangélikusok Kossuthot pártolták,  elsősorban a színmagyarok.

A német nemzetiségűek természetesen osztrák érzelműek. Ez megmutatkozik Győr-Ménfőcsanakon is: Kossuth pártján elsősorban a nincstelen zsellér ménfőiek álltak. Elsősorban  ők azok, akik beállnak honvédnek, és a szegényebb Csanakhegybéliek, akik magyarok és katolikusok. A csanakfalubeli német nemzetiségű jobb módban élő emberek, akik hívő katolikusok, a plébánossal együtt inkább az osztrákok pártján voltak.

Egyáltalán nem volt könnyű dolgom a források feldolgozásával, hisz ezek elsődleges források, így keresni kellett az összefüggéseket. Mivel a napló a történeti forrásoknak olyan típusa, mellyel csínján kell bánni, hiszen a szerző származása , politikai pártállása , műveltsége , gondolkodásmódja alapvetően meghatározzák látásmódját , így a tényeket is szubjektíven , saját nézőpontjából, sok esetben elferdítve örökítheti meg. Igyekeztem minél több információt összegyűjteni és ezek alapján próbáltam értelmezni  az általuk leírtakat.

Ezeket a spontán módon keletkezett forrásokat, a naplókat, a korszak történetét aránylag jól feldolgozott szakirodalom bevonásával elemeztem .

Bár e forrás alapjául szolgáló napló írok szubjektíven, érzelmeiknek megfelelően írtak, de nem ferdítenek. Ez kiderült a felhasznált szakirodalomból, sőt előfordult, hogy a szakirodalmat kellett felülvizsgálnom. Balázs Péternek a Lukács Sándorról szóló írásaiban  találtam pontatlanságokat és ellentmondásokat . A hivatkozásokat más források nem igazolták számomra, erről azon a helyen , ahol rábukkantam ki is fejtettem a véleményem. Úgy vélem, hogy az  1945 utáni és az 1990  előtt keletkezett műveket felül kell vizsgálni. A hivatkozásokban az elsődleges forrásokat javasolom megnézni,  újra ellenőrizni . Én is így bukkantam rá a pontatlanságokra és az ellentmondásokra. A helytörténeti munkákban ,amelyek ráadásul nem hivatkoznak az adott forrásra vagy szakirodalomra,is találtam pontatlanságokat.

Természetesen mivel elsődleges  forrásokról van szó, sok  új tényt  tártam fel, ami eddigi  művek kiegészítését szolgálhatja, ilyen pl. Csontos Venánt közlése a Plébániai feljegyzésekben, amely arról számol be, hogy a ménfői ütközet után  négy löveget állítanak fel a magyar csapatok Csanak faluban. A helyet ismerve nem csodálkozom rajta, hisz ezzel a magyar honvédek igyekeztek a horgosból támadó és az oda  beszorult osztrákokat visszatartani és a fősereg visszavonulását ezáltal is biztosítani.

Nagyon érdekes az is , hogy a győri csata után az osztrák hadsereg nem bántalmazta Csanak falut.

Igyekeztem feltárni a győri csatát és az ennek részeként lezajlott ménfői ütközetet. Hermann Róbert is megjegyzi, hogy Győr bevétele nem tartozik a feldolgozottnak mondható témák közé, legalább is ami a magyar oldalt illeti. Ez vonatkozik a ménfői ütközetre is. Egyik fontos momentuma lett ez a csatának, hisz itt dőlt el , hogy bekerítik-e az osztrákok a magyar sereget.

Igaz ugyan, hogy a magyar sereg a csatát elvesztette, de sikerült különösebb veszteség nélkül feltartóztatni az osztrákokat addig, míg a magyar sereg kicsúszott az ostromgyűrűből immár másodszor egy év leforgása alatt.

Összegzés:

„Ez volt az év! Csudáknak éve!” — írta Tompa Mihály erről az eseménysorról.

A forradalom és szabadságharc bebizonyította, hogy sikeres volt a reformkori ellenzék érdekegyesítő politikája. Az ország átlépte a feudális és a polgári társadalmi rend közötti határvonalat.

A szakdolgozat újabb kérdéseket is felvet: Fontosnak tartom, hogy közös erőfeszítéssel gyűjtsük a forradalom és a szabadságharc korára vonatkozó adatokat, hogy minél teljesebb és hitelesebb képet kaphassunk a helyi eseményekről és személyekről.

Írni lehetne Csontos Venánt OSB plébános feljegyzéseiről a 1848-49-ről a csanaki Szt.Kereszt  plébánia histioria domusában.

A győri csata részeként lezajlott ménfői ütközetről egy hadtörténeti munka elkészítése.

E tennivalók közé tartozhat  még, hogy felkutassuk, mi lett Heckenast Endre további sorsa, Ménfőcsanakon kik voltak önkéntes honvédek, közülük kik, milyen fegyvernemnél szolgáltak, kiket soroztak be büntetésül a császári seregbe. 1848-49-es eseményekhez javaslni szeretném minden helytörténésznek saját közösségük plébániáján található „Protocollum Domestikum”-ának feldolgozását. Én csak eddig egy ilyet  találtam Hermann Róbert hivatkozásai és feldolgozásai között, melyet Hermann István írt.

A csanaki plébánián is sok feldolgozatlan forrás hever, ilyenek pl.: a „Protocullomnak” a további oldalai egészen a mai napig , hisz egy új könyvben a helyi plébános mai is vezeti azt.

Érdemes lenne feldolgozni az első és második világháború eseményeit, vagy a két világháború között leírtakat is.

Össze kéne vetni az Ecker naplót(eredetit) a Káptalani naplóval(a másolattal), ahogy ezt Balázs Péter is javasolta, sok pontatlanságot lehetne tisztázni. Ide tartozik a Káptalani napló írójának(Ecker napló másolójának) a felderítése. Az eredetiben a 1848 december 13-19-e közötti eseményeket megnézni és fényt deríteni a szakirodalom és a források „da Vinci” kódjára. A kettő közötti különbségekre csak március közepén jöttem rá és szakdolgozat beadása határideje miatt  már nem állt módomban ezeket megtenni. 

Őszintén remélem a feltárt forrásokkal hozzájárultam  Győr-Ménfőcsanak helytörténeti kutatásaihoz és mások számára is használható információt nyújtottam.

M E L L É K L E T E K

Alpauer Antal (1849.június 28-ik) szőlőmíves és pintér mester ember Csanakhegy (36 éves)

A ménfői ütkö-,-,-,- zetben felhevülő Császári királyi katonaság közé ” keveredvén”(nem merte kiírni ,hogy nemzetőr népfelkelőként) megbántó szavai miatt,de különösen egy vonyogó miatt, melyet kezében hor-dozott,egy katona által agyon lövetett.

Alpauer Antal csanakhegyi lakos hősi halált halt 1849.június 28-án.

 

Protocollum domesticum de eventibus notatu dignis at anno 1847O Csanaki Római Katolikus Plébánia.1847-1989-ig  In Csontos Venánt 9-25. old dr. Vönöczky Gyula latinból magyarra fordította: Plébániai feljegyzések említésre méltó eseményekről 1847.-évtől

Csanaki Római Katolikus Plébánia

 

Csontos Venánt Mihály OSB életrajza (1797-1867)”a naplóíró 

A legfőbb forrás, a „Historia domus” csak 1847-el kezdődik, Csontos Venanttal. Az előzőkről még a Rendtörténetnek is alig van adata.

A szerző származása, neveltetése és műveltsége: A Sopron-megyei Répceszemeréről származik, 1815-ben lépett be bencésnek. Életét megosztotta a tanárkodás és a plébánosi munka között: 18 évig volt különböző bencés iskolákban tanár és 1844-63-ig 19 évig lelkész Csanakon. Élete utolsó éveit Tihanyban töltötte nyugalomban és ott hunyt el 1867-ben.

A vikáriusi, azaz a főapáti helynök iratai közt található Csontos Venántnak egy levele, amely őrá is jellemző, meg a kor egyházi életére is.

  185o-ben leírja levelében, hogy egy ménfői hive, Balogh János juhászlegény bejelentette nála házasságkötési szándékát egy Ménfőn szolgáló, téti születésű, Szép Zsuzsi nevű evangélikus özvegyasszonnyal. A lelkész kifejtette nekik, hogy az egyház előírása szerint csak akkor köthető meg ez a házasság, ha az összes gyermekek katolikus keresztelését és nevelését megígérik. A legény azt válaszolta, ő csak akkor veszi el az asszonyt, ha az áttér a katolikus hitre.

 Az asszony meglepő módon reagál: „Nem is irtózom és de nem is irtóztam én soha a catholoica vallástól, és azt mindenkor igenis nagy tiszteletben tartottam, miért is egy Leányom már ezen vallásra áttért, én is tehát nem csupán e legény iránti szeretetből, hanem inkább teljes meggyőződésem és lelkem sugallatára akarok katholikussá lenni.”

Pár nap múlva visszajöttek, és az asszony kijelentette, hogy anyjának és többi atyjafiának ellenére katolikussá nem lehet, de a gyermekeket katolikus -nak neveli.

 Erre a mellette álló legény azt nyilatkozta:” ha az asszony katolikus-sá nem lesz, ő nem veszi feleségül. Az asszony enged. A plébános a legény kérésére azonnal megkezdi a katolikus hitbe való oktatást, hogy az áttérés az esküvővel együtt megtartható legyen.

A levél alapján mindenesetre a plébános nagyon emberséges, megértő, és ugyanakkor az egyház előírásaihoz ragaszkodik. Mellesleg egy olyan ritka juhászlegénnyel találkozunk a levélben, aki nem elégedett meg a reverzálissal, hanem katolikusnak is akarta tudni élete párját. És a „Szép Zsuzsi” nagyon szerethette, ha erre is vállalkozott.”

Egyébként Csontos Venantról viszonylag keveset tudunk. Halálakor azt írja róla a beszámoló, hogy „minden körülmény között csendes és igénytelen természetűnek mutatkozott.”

 

Dr. Vönöczki Gyula Fábián OSB életrajza(1919-94) „a hittudós és építő”

A szerző származása, neveltetése, műveltsége: Rábaszentmihályon, Csanakhoz viszonylag közeli faluban született. Kitűnő eredménnyel végzett gimnáziumi tanulmányok után a tehetséges ifjú 1937-ben kéri felvételét Pannonhalmán. 1938-ban főapátja, Kelemen Krizosztom Rómába küldi teológiai tanulmányokra a Szent Anzelm bencés főiskolára.

 Itt öt évet tanul, majd 1943-44 tanévben Budapesten szerzi meg a teológiai doktorátust. Működését hittanárként kezdi, majd a szerzetesrendek feloszlatása következtében a győri egyházmegye papjaként több helyen végez lelkipásztori munkát.

1958-ban kap kinevezést Csanakra, amelynek plébániája akkor már a győri egyházmegyéhez tartozik. Vönöczki Gyulára még ma is sokan emlékeznek Csanakon.

És az utókor számár ő maga is törekedett erre, mert plébánossága 30 évéről 70 oldalon számol be a „Protocollumban”, tehát bőséges anyagot szolgáltat. Talán néha túlságosan is aprólékos, írása mindvégig szép, jól olvasható. Kétségkívül nem volt könnyű a lelkipásztori munkája. A hívekre nehezedő politikai, világnézeti nyomás alatt sokan hitükben meginogtak, gyengék és gyávák lettek. A plébánia rendkívül elhanyagolt állapotáról sokat panaszkodik; próbálkozott javítgatásokkal lakhatóbbá tenni.

Az is igaz, hogy őt magát is bizonyos magánosság jellemezte: maga vásárolt be, főzött, mosott, ami sok energiáját emésztett fel, és mégis elhagyatottnak, külsőleg is gondozatlannak látszott. Nem volt könnyű dolga a politikai nyomás miatt sem; mindig kereste az egyházközség számára legelfogadhatóbb megoldásokat. Nem tagadja, hogy nemegyszer feszültségei voltak az egyházközségi képviselőtestülettel. A templom körül is állandóan tevékenykedett, javított. Igyekezett a templomi felszerelést felújítani, gyarapítani.

Az 1970-es évektől fokozott elmagányosodás fedezhető fel életében, magatartásába; a plébánia épület felettébb elhagyatott. 1970-73 között sokat ír arról, hogy a templom felújításán dolgozik. „Közben megállapítja, hogy a kommunista rendszer bomlasztólag hat a hívek vallási életére. „Ugyanakkor nem hagyott fel azzal, hogy teológiával foglalkozzék: „cikkeket ír és fordít.” 

Ekkor készíti  el  a „ Protocullum” fordítását is latinról magyar nyelvre.”

Az 1980-as években sokat foglalkoztatja a régi plébánia lebontása és újnak építése, illetőleg szó volt a régi eladásáról is (a helyi Földműves Szövetkezet vette volna meg 300 ezer Ft-ért.) Végül is a plébániát a pannonhalmi főapátság, mint kegyúr megvásárolta.

„1987-ben a naplóírás megszakad.” A plébános ínszakadással kerül kórházba. „Utolsó beírása a Naplóba szomorú eseményt örökít meg: betörtek a csanaki templomba… - Több beírás nincs. 1989-ben nyugdíjazzák, és Pannonhalmára kerül nyugalomba. 1993-ban, aranymiséje alkalmával utoljára tér vissza szeretett hívei körébe. Egy év sem telt el, 1994. február 14-én visszaadja lelkét Teremtőjének. - 31 évet töltött Csanakon, ahol értékelték nehéz körülmények között végzett lelkipásztori munkáját.

 A  feljegyzéseket egy új könyvben Forrai Botond OSB folytatja.

Politikai pártállás: már ha egy pap esetében lehet ilyenről beszélni, nem kedveli a kommunista rendszert, amely elleni tehetetlensége depresszió taszítja.

Tények és szubjektivitás: A tényeket objektíven és érzelmeit nem  kifejezve, tökéletes fordításban, nem belemagyarázva és elferdítve írja le.

Mindezeket a források - plébániai házi feljegyzései fordítása és egyházközség története - általam történt megítélése alapján állapítottam meg.

 

Ecker János  élete Győr, 1788. okt. 6.Győr, 1852. okt. 4.  Lokálpatrióta

”Győr nem a világ, de a mi kis világunk. Ecker János nem világraszóló nem is országos nagyság, de a mi kis világunknak egy igen nagy embere” — Írta Lám Frigyes 1928-ban.

Személye és városáért vállalt szerepe eléggé feltárt, ismert. Lám Frigyes: Egy győri polgár a reformkorszakban című dolgozatában - részletesen beszámol tevékenységéről és életéről.

A szerző származása, neveltetése, műveltsége : szülei, Ecker János vaskereskedő és Payer Magdolna 1787-ben Moson városából vándoroltak be, lettek győri polgárok.

Az ifju Ecker János már Győrben született, 1788-ban, s itt járt iskolába is. A család vagyoni állapota megengedte, hogy jó nevelésben részesítsék, mégpedig győri bencés gimnáziumba járt,  Kisfaludy Károly osztálytársaként. Melyből igazi barátság fejlődött.
 Magyarul, latinul, németül egyaránt kitűnően beszélt. Jártas volt az irodalomban, és behatóan foglalkozott a természettudományokkal is. 1808-ban apja halála után társa lett özvegy anyjának a vaskereskedésben és mint ilyen, felvétetett a polgárok sorába. A jómódú vaskereskedő , városi tisztviselő  lett. Győrt szerető lokálpatriótává, az érte sokat buzgólkodó polgárrá vált.

A győri – kismegyeri-csatában 1809 június 14-én mint a nádor futára két ízben is átjutott a franciák harcvonalán fontos iratokkal.

Az ipar és kereskedelem fejlesztése mellett, lelkesedéssel részt vett Győr színházi és zenei életében. A város kulturális élete iránt érdeklődő egykori és a mai közönség színházpártoló tevékenységéről és naplóírásáról ismeri.

1813-ban Kletzár Annát vette feleségül . Négy gyermekük született. 14 évi boldog házasság után felesége meghalt. Az özvegy Eckernek a nagyszülők segítettek a gyerekek felnevelésében. Ő pedig a napló írásba és a közügyekbe temetkezett.

Több évtizedes munkássága alatt sokat tett a városért . Lakásán meteorológiai megfigyeléseket végzett . A pesti –pozsonyi- bécsi lapok első győri tudósítója volt .

Tizenkét évig társadalmi megbízatással a város útfelügyelője a győri belső tanács tagja . A város szinügyi megbízottja 1833-ban a Színházszépítő Egyesület megalapítója.
            A város szolgálatában szorgalmazta a folyók szabályozását, a biztonsági intézkedéseket, egy népliget kialakítását,haláláig pártolója volt szociális, egészségügyi törekvéseknek, ellenzője volt az 1840-es években a Tűztorony lebontásának, e sokrétű munkássága mellett 29 évig rendszeresen naplót írt városa eseményeiről.

Zenei téren pedig ? Sok hangszerhez értett, de legszívesebben csellózott. Így fordult meg az ő segítségével és Sztankovics püspök támogatásával Győrben Liszt Ferenc, , az Rubinstein Antal, Eduard Heindl és még több neves művész. Győri látogatásukkor vendégek voltak Eckernél , sőt a ménfői szőlőjébe is kilátogattak.

Sokrétű, szinte több embert kívánó munkát végzett tehát!

Azzal tette talán városának legnagyobb szolgálatot, hogy felcsapott krónikásnak, megörökítette a napi eseményeket, hasonló színházi krónikával kevés város dicsekedhet, mint Győr Ecker „Theaterkritik”-jével.

1850-ben Dőry Gábor kerületi főispán által összehívott „tanács kormány” reform esetére Ecker Jánost kívánta polgármesternek, „díszes állásba” történő kinevezése ellen tiltakozott Ecker János. Haladást gátló abszolutizmus embereivel nem volt hajlandó együtt működni , német nemzetisége ellenére sem. Idegenkedik azért is , mert attól tart , hogy később az állást választás útján töltenék be, őt tisztségéből ki fogják buktatni, mert Győr lakóinak háromnegyed része „radikális”.

1802-ben Ménfőn a szőlőhegyen, a hegyoldalban már áll az apja által épített nyaraló, alatta hatalmas pince, melynek alakja  az építő nevének monogramját (EJ) adja ki.

1809 június 13-án János főherceg , majd június 13-14-én itt táboroznak Colbert és Montbrun csapatai, innét indulnak a kismegyeri csatába. A franciák alaposan kifosztják a pincét.  Ha pihenni kikapcsolódni akart a ménfői szőlőbe nyaralójába ment Ecker János. Barátait és vendégeit is szerette itt ellátni. Messze földön híres ménfői borai is  megtették maguk hatását.

A „furcsa” távcső eszközökkel rendelkező öreg urat (Eckert) szerették a helybeliek, de számukra titokzatos volt a szőlő közepén a hatalmas pince, kevesen jutottak ide be a ménfőiek közül, ezért több monda is keletkezett a pincével és Ecker Jánossal kapcsolatban.

Nevét ma utca  őrzi Győr-Ménfőcsanakon.

Politikai pártállás:  Középutas. Reális-liberális. Sokat elmond róla, hogy Széchényi Istvánt 1836-ban a város díszpolgárává választtatta . Nem kedveli és nem tartja sokra a „pecsovics” konzervatívokat Zánthó Mihály főügyész, Balogh Kornél alispán, dr. Dörner Ede doktort aki később megyefőnök, Apponyi Károlyt és Zichy Félixet. Ultra liberális radicálokat is ironikusan kritizálja, őket sem szereti: mint Lukács Sándor nemzet- és kormánybiztos, Csányi László kormánybiztos és Zichy Ottó nemzetőr parancsnok. A reformok feltétlen híve, a szabadságharc és forradalom mellett kiáll. Kossuthról rajongóan nyílatkozik. De nem akar sehová sem elköteleződni, mert tudja bárki győz is, szükséges lesz az olyan emberekre akik sem-ide sem oda nem sározódtak be. Nem beszédeivel tűnik ki. Cselekvő típus nem ijed meg senkitől és semmitől.

Haszonelvű a saját és városa érdekeit nézi, ez az ő igazi pártállása.

Olyan lokálpatrióta embert ismerhetünk meg benne, aki  a modern és polgári  

Magyarország megszületésén Győrben, a saját képességeinek megfelelően tevékenykedett.

Tények és szubjektivitás: Természetesen szubjektív személyes emberi érzéseitől nem tud elvonatkoztatni. Rendkívül kritikus körültekintő és alapos, ezek a feljegyzéseit reálissá teszik.  Leírásait dokumentumokkal is alátámasztja a naplójában. A tényeket szubjektíven és érzelmeit kifejezve, saját nézőpontjából, de nem  elferdítve írja le.

Sok emberrel szemben érez ellenszenvet, de  főleg Zichy Ottón és nemzetőrein  élcelődik. Dörner Edét sem szívleli - főleg gonosz cselekedetei miatt-, szinte megérzi  hogy ártani fog neki aki halála után a naplóit elkoboztatta sokakat kompromittáló őszinte írásai miatt naplóinak nagyobb részét elégettette. Haynaut utálja, brutális barbárnak és vandálnak tartja.

Mindezeket a források Ecker napló és Lám Frigyes róla készült életrajzának megítélése alapján állapítottam meg. Az írások alapján egy rendkívül humánus és szimpatikus, életvidám polihisztornak ismertem meg.

 

Pécs 2008

 

Nagy Zoltán dolgozatához felhasználta Szabady János és Takács Géza urak kutatásait. Köszönet érte nekik is.